A Trafó nem luxus, hanem a túlélés kulcsa

Hétfőn hallgatja meg a bizottság a jelentkezőket az egyik legmarkánsabb profilú pesti játszóhely, a Trafó ügyvezetői igazgatói posztjára. Máris akadtak kezdeményezések az esemény nyilvánossá tételére, ennek eredményeként a pályázatok még aznap este felkerülnek az internetre. Addig is, civilek segítettek a döntéshozóknak: konferenciát szerveztek a kiírt pályázat esetleges elbírálási szempontjairól.

A Trafó Kortárs Művészetek Háza a tizennégy fővárosi fenntartású színház egyike, amelynek az ügyvezető igazgatói posztjára két pályázat érkezett. Már a pályázók foglalkozása is két eltérő intézmény-vezetési iskolát jelöl: az egyik pályázatot a korábbi igazgató, a képzettségét tekintve közgazdász Szabó György jegyzi, a másikat pedig három elismert gyakorló művész és koreográfus: Bozsik Yvette, Horváth Csaba és Nagy József. Magyarországon hagyományosan többnyire művészek töltik be ezt a pozíciót, Szabó György a kevés kivétel egyike, aki a menedzseri szemléletet képviseli. A pályázatokat elbíráló négyfős szakmai testület tagjai között olvasható egyébként Gemza Péter neve, aki korábban tag volt Nagy József társulatában.

A tánc az utóbbi időben már visszaszorult a Trafó színpadán
A tánc az utóbbi időben már visszaszorult a Trafó színpadán

Bár mind Szabó György, mind Bozsikék pályázatának írója, Szemán Béla jelen volt a találkozón, a Hálózatba kötve című konferencia nem kívánt belemenni a pályázatok tartalmi részleteibe. Az előadók az intézmény unikális profiljának jelentőségét hangsúlyozták. Miért kevés egyetlen Trafó? Milyen hiánnyal kell számolnunk a jövőben, ha esetleg ezentúl megváltozna a Trafó profilja? Van-e más, hasonló intézményünk, amely pótolhatja? Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője kilenc előadót hívott meg, így kilenc eltérő nézőpontból, az urbanisztika, a management és a Trafóban fellelhető valamennyi művészeti ág szempontrendszerén keresztül vizsgálhattuk a ház tevékenységét.

Lehet azt mondani, hogy véletlen – mondta Mélyi József, a Trafó Galéria munkatársa –, hogy a Trafóban egy nap megjelent a 2012-es Documenta kurátora, Carolyn Christov-Bakargiev, és meghívta a kiállításon szereplő egyetlen magyar képzőművészt, Csákány Istvánt. Erőss Nikolett kurátor el sem akarta hinni, hogy az előtte álló hölgy tényleg az, akinek mondja magát, hogy ott áll előtte az „élő kurátor.” Ugyanis az ötévenként megrendezett kortárs képzőművészeti szemle, a Documenta válogatói többnyire elkerülték Magyarországot. Carolyn itt volt, és persze lehet azt mondani, hogy véletlenül nem ment a Forrás Galériába, és választott inkább egy hátrafelé nyilazó lovast ábrázoló képet, de tény, hogy ő a szörnyű terű, de a nemzetközi trendekre érzékeny szemléletű Trafó Galériát találta érdekesnek.

Kétségtelen az is, hogy a Trafó által befogadott független társulatok jelentik a magyar színház egyik legexportképesebb szeletét. Gáspár Máté a nemzetközi színház fontos és mobilis szegmensének bemutatását is kiemelte a Trafó profilján belül. Ugyanezt hangsúlyozta György Péter esztéta is, amikor arról beszélt, hogyan képes a Trafó adaptálni a kortárs külföldi kultúrát a magyar kontextusra, egy egész szezonon átívelően, nem csak pár napos fesztivál erejéig.

Ami a színházat illeti, a ház befogadó színház, ami nálunk sokáig szitokszónak számított, és mint ilyen, a társulati repertoár rendszert támogató leendő előadóművészeti törvénynek a művészeti központ igen nehezen fog megfelelni. A függetleneknek viszont égető szükségük van rá: a Trafó például újrajátszásnál az egész bevételt meghagyja a társulatnak. Gáspár Máté mégis inkább produkciós házként jellemzi, mintsem mezei befogadó színházként, mivel ott a munkatársak ízlése, szemlélete, kapcsolati tőkéje jobban befolyásolja a produkciókat, és a bekerüléshez a művek profiljának egyezniük kell a Trafó szellemiségével. Voltaképpen ez teszi egészen egyedivé a Trafót Magyarországon a néhány, talán kevésbé markáns karakterű befogadó színház és a rengeteg repertoár színház között. Visszakanyarodva a kérdéshez, felmerül a válasz: valóban nagyon kevesen alkalmasak egy ilyen non-profit produkciós ház vezetésére, ahol egyszerre kell szakmailag elköteleződni a még eldöntetlen megítélésű, új alkotók mellett, kell a szakmai szimat és kell egy gazdasági vértezettség is a költségvetés pályázatok útján való kipótlására, hangsúlyozta Gáspár Máté. Más előadók főleg a finanszírozást és ennyiben a kultúrpolitikát hibáztatták, hiszen a minisztérium nem a külföldön is leginkább versenyképes független szférát és ezért a számukra elengedhetetlen befogadó színházakat, hanem a nálunk hagyományos repertoár rendszert kívánja támogatni.

A politika felelőssége már vitathatatlanabb a tekintetben, hogy a kultúra legitimációjában rendkívül felerősödött a gazdasági haszon – mondta el Vályi Gábor, aki maga is egy ilyen szemléletű tanszéken, a kulturális iparágak mesterszakán tanít a Műegyetemen. Holott az államnak nem csak a gazdasági haszon felől kéne gondolkodnia a kultúráról. Szemerey Samu az urbanisztika összefüggésében ezt a gondolatot vitte tovább: elmondta, hogy a Trafó ezen gazdasági szempont szerint sem elhanyagolható. Mágnesként vonzotta magához az értelmiséget, felverte a környéken a lakásárakat, és a főváros vonzerejét is nagyban megnöveli. A Budapesti Kulturális Obszervatórium igazgatója, Inkei Péter még arra is felhívta a figyelmet, hogy szinte már kötelező valamennyi Európa Kulturális Fővárosának kialakítani egy, a Trafóhoz hasonló, több funkciójú kortárs művészeti központot. Ennyiben a Trafó nem luxus, hanem a túlélés eszköze.

A több funkció, a sokféleség kétségtelenül jellemzi a Kortárs Művészetek Házát, ez már a nevéből is kiderül: a művészetek kifejezés – így Gáspár Máté – kulcsfogalom, hiszen a Trafó sokszínű, interdiszciplináris műveket fogad be, nem egyetlen irányvonalat. Ezen belül ő a színház, Mélyi József a képzőművészet, Végső Zoltán a zene és Fuchs Lívia a tánc-szegmensről beszélt. Utóbbi szerint a Trafó az új PeCsa, amely képes szinkronban lenni a kortárs nemzetközi trendekkel, és helyet ad a feltörekvőnek és az újnak.

Ma Budapesten a legmarkánsabb profilú színház a Trafó, hangzott el a kulcsmondat Gáspár Mátétól. Kortárs műveket propagál a szó esztétikai, nem pedig kronológiai értelmében. Munkatársai arra kíváncsiak, mely művek szólalhatnak meg nemzetközi dimenziókban, tehát amelyek nem kötöttek lokális értelmezési sémákhoz. Így a valódi kérdés nem az, hogy ki lesz az új vezető, bár azzal is szorosan összefügg a korábban említett professzionalizációs nehézség miatt. A pályázatok elbírálásakor azt kellene figyelembe venni, hogy ez a profil megmaradjon, és ne éppen ezt a többszörözendő, egyedi és markáns árnyalatot töröljük ki a hazai palettáról.

Bozsik Yvette: egyedül pályázom

A cikk nyomán Bozsik Yvette levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben azt állítja, hogy az írásunk félreérthető megfogalmazással azt a képzetet kelti, mintha az ügyvezetői pályázatra a jelenlegi igazgató és szintén pályázó Szabó György ellenében három művész adná be pályázatát. Bozsik Yvette kijelentette: a pályázat kiírásának megfelelően, amely egyszemélyes ügyvezető igazgatót keres az intézmény élére, csak ő egyszemélyben adta be pályázatát. Horváth Csaba művészeti vezetőként, Nagy József pedig külsős művészeti tanácsadóként van felkérve és megnevezve a pályázati anyagban.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.