Nem attól tart a Tate Modern, hogy a szög gyenge és esetleg leszakadhatnak a képek, hanem: valóban a jó oldaluk van-e felül, illetve alul. Mark Rothko festményeiről van szó, és sajnos a mester már nem fedheti fel a rejtélyt,  mivel 38 éve halott. Fotók sincsenek a festményekről, hogy legalább azok segítenének a dilemmában.

A két kép - a szerző szándékához képest - feltehetően 90 fokkal elfordítva lóg, amire a minap hívta fel a figyelmet a Daily Telegraph című brit lap műkritikusa, Richard Dorment. Szerinte a festő a csíkokat nem függőlegesre, hanem vízszintesre álmodta meg, legalábbis Rothko aláírása erre utal a kép hátán.

A Tate úgy is rakta ki őket elsőre – több  évtizede –, ám azután a már szintén néhai igazgató függőlegesre módosította egy kollégájának tanácsára. 1987-ben azután ismét „vízszintbe kerültek", amikor külön Rothko-kiállítás nyílt.  De 2000-ben megint „fordultak egyet", amikor bekerültek a  Rothko-terembe, és azóta is függőlegesen függenek.

Ha sikerülne is végre eldönteni, hogy vertikális vagy horizontális-e a helyes fekvés, akkor sem biztos, hogy stimmelne a módosítás, mivel jönne a „most akkor fejjel lefelé vagy felfelé van?" probléma.

Mark Rothko kiállítása a londoni -Tate Modern galériában (Black on Maroon az első kép balról)