Remsey Ágnes gyermek- és ifjúkorát szüleivel, a Remsey Jenő – Frey Vilma művészházaspárral Gödöllőn töltötte. A gödöllői művésztelep szellemisége, részben szüleinek, részben a többi alkotónak köszönhetően életre szóló hatást gyakorolt művészetére. 1936-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol Rudnay Gyula volt a mestere. 1939-től tagja a Magyar Iparművészeti Társulatnak. 1939 és 1943 között az általa alapított Palotás Szőnyegműhelyt vezeti, mely a gödöllői szőnyegszövő hagyományok folytatója. Szőnyegeivel hazai és nemzetközi kiállításokon aratott szakmai- és közönségsikert. 1949-ben férjével, Pirk János festőművésszel Szentendrére költözött, ahol öt gyermeket neveltek fel. Báb- és babatervezéssel, valamint -készítéssel 1945-től foglalkozott, emellett regényeket, könyveket írt és akvarellfestményeket készített.

A kiállítás első részében szőnyegtervező tevékenységét és a Palotás Szőnyegműhely működését állítják a középpontba. Kiemelt kiállítási tárgyakként Remsey Ágnes közintézményekben és magántulajdonban őrzött eredeti szőnyegei, szőnyegtervei és műhelyrajzai szerepelnek. Szőnyegtervező tevékenységét árnyalják azok az eredeti tervek alapján újraszövött szőnyegrészletek, melyeket a Gödöllői Iparművészeti Műhely gobelin- és szőnyegszövő tanfolyamának növendékei készítettek erre az alkalomra Remsey Flóra kárpitművész irányítása alatt.

A tárlat második részében Remsey Ágnes írói munkásságát, valamint akvarellfestészetével foglalkoznak. A kiállítás utolsó egységében pedig a Remsey család több generáción átívelő baba- és bábkészítő tevékenységét tárják a közönség elé. Remsey Ágnes egyéni hangvételű, irodalmi és mesefigurákat megjelenítő textilbabái mellett, archív fotók alapján rekonstruálásra kerül az 1947–1953 között működő Remsey Marionettszínház egyik bábjelenete is, az eredeti marionettfigurák bemutatásával.

A kiállítás katalógusában szereplő tanulmányok új szempontok szerint dolgozzák fel az életmű alkotói korszakait és ágait. Török Katalin tanulmánya áttekinti a Remsey család négy generációjának történetét, melynek hátteréül a gödöllői művésztelep elvei és értékei szolgáltak. Megrajzolja Remsey Ágnes pályaképét és élettörténetét, valamint összefoglalja az egymást követő életszakaszokban végzett művészeti tevékenységeit. A Remsey Marionettszínház történetét vázoló, a korszak kultúrpolitikai tényezőit is figyelembe véve elemzi a család bábjátékos működését.

A gödöllői kolónia hagyományait folytató, annak termékenyítő szellemiségéből táplálkozó marionettszínház értékes példaként járul hozzá  a kolónia életmódbeli, valamint művészeti, nevelési elveinek gyakorlatba ültetésének és továbbélésének vizsgálatához. A Palotás Műhely működését bemutató írás összefoglalja a műhely történetét az új kutatási eredmények és néhány elsődleges forrás felhasználásával. Remsey Ágnes irodalmi tevékenységét Major Tímea elemzi megjelent műveinek tükrében. A szöveg a műelemzés, műértelmezés és motívumkutatás eszközeit alkalmazva vállalkozik irodalmi tevékenységének értékelésére.

Remsey Ágnes kilenc évtizedet átölelő életművének bemutatása számos szállal gazdagítja a magyar iparművészet történetét, és eddig feltáratlan kultúrtörténeti összefüggéseket hoz felszínre. Életműve egy következetes, töretlen életút állomásainak eredményeként és jelentős kordokumentumként áll előttünk.