A kritikák azt írták: bedrogozva készítettem a filmet
- Számos klasszikusban tűnt már fel kamera-szubjektív a főhős szemszögéből. Delmer Daves egészen forradalmian használta például a Sötét átjáróban.
- Igen, szerintem is jó film volt, de már jóval előtte, az 1930-as évek elején alkalmazta ezt a trükköt Rouben Mamouilan a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ban. Ami az Enter the Voidot illeti, már rögtön az elején tudtam, hogy így akarom leforgatni. Ez húsz évvel ezelőtt volt. Először csak egy etűdre gondoltam, de aztán az évek során csak bővül és bővült a terv, így sikerült végül egy nagyon hosszú mozit forgatni. Abban különbözik egyébként a két említett műtől, hogy a szubjektív csak a főhős halála után lép életbe.
- Quentin Tarantino szerint az évtized legjobb nyitójelenete az Enter The Voidé. Ő melyik verziót látta?
- A legrövidebbet. Mivel aláírtam egy szerződést, mely arra kötelezett, hogy az Amerikában bemutatott verzió nem lehetett hosszabb 140 percnél, így a kilenc celluloid tekercs közül kivettem a hetediket. Engem lepett meg a legjobban, hogy a film így is működik, de most lesz egy újabb bemutató a tengerentúlon, és visszarakjuk ezt a kimaradt tekercset. A forgalmazó szerint sokan jönnek majd, mert azt hiszik, hogy tele van durva és erotikus jelenetekkel, de ezek pont az ártalmatlan víziók.
- Tavaly Cannes-ban még nem volt teljesen kész a film, de benevezte a versenybe. Nagyon sok rossz kritikát kapott szakmán belülről is.
- Valóban félkész verzió volt, a végső vágáshoz képes még sokat változott, és a zene nagy része is hiányzott. Olyan, mintha a focivébére a csapatot mez nélkül küldené ki a szövetségi kapitány - ez kicsit kínos, de a részvétel így is nagyon sokat ért, Cannes fontosabb bármelyik másik fesztiválnál. Az, hogy kaptam hideget-meleget, nem lepett meg, számos ellenségem van a kulturális életben, de megértem őket. Mást gondolnak arról, hogy mi a film és mi a szépség. Mindemellett számos rendező megkeresett, hogy áruljam el, hogyan sikerült egy-két jelenetet technikailag megoldanom. Ez azért jólesett.
- Manapság ha egy film ellen civilek is fellépnek, mint most az Enter the Void ellen, az általában a túlzott erőszak, illetve a szexualitás miatt történik.
- Igen, ráadásul valójában azért, mert a vizuális megoldásaimat nem tudják elfogadni. A direkt ábrázolásnál sokkal kevésbé fogadjuk el a szokatlant, illetve a bizarrt. A legkíméletlenebb kritikák azt írták, hogy begombáztam, és a drog hatása alatt készítettem a filmet. A híresztelésekkel ellentétben nem vagyok füves, a hasist sem szeretem. Szokatlan a narratíva, ennyi. Ha tényleg a drogos vízióimat filmesítettem volna meg, akkor az eredmény egészen más lett volna. Az Enter the Void nem szórakoztató, hanem elgondolkodtató film.
- Igaz, hogy a film tulajdonképpen a Tibeti Halottaskönyv adaptációja?
- Nagyon laza adaptációja. Inkább úgy fogalmaznék, hogy voltak először bizonyos képek, víziók, ezeket rendeztem meg. A történet, maga a cselekmény sokkal később jött. Már a Visszautasíthatatlant is így készítettem el, ott is csak néhány oldal volt a forgatókönyv.
- Hisz a halál utáni életben vagy a feltámadásban?
- Nem. A marslakókban sem kell hinni ahhoz, hogy filmet készítsen róluk az ember.
