Gyermekemberek kiabálnak a kádból, apa, gyere már; jó, megyek, s mialatt pilledésből riadtan csoszogok, azt hallom a tévéből, és valóban, hogy a honfoglalóknak is volt instant levesük. Nem úgy, persze, meg hát. A többszörösen osztott képernyő bal felső sarkában Nagy György beszél szépen, finoman, illetve nem is, már a jobb alsóból mondja, aztán hopp, pörög tovább a feje középre és vissza balra, de már alulra; körötte érmék, nyergek, lovak futkároznak ide-oda, kvázi egymást kergetve fentről le, lentről fe'.

Ekkor én már tudom, amit Nagy György még nem, hogy e vasárnapról hétfőre virradóra Horváth Szilvi nénivel fogok álmodni; Murányi, gyere ki felelni, de miért én, mert te, honfoglalás. Hát Keletről jöttünk, nyilaztunk egy keveset, menekültünk-üldöztek, volt valami ló, jól körülnéztünk, és itt maradtunk.

És akkor most nagyon nehéz lesz elmagyarázni, miért is kell - miért jó - a Magyarország története című MTV-sorozat, a Kossuth Kiadó huszonnégy részes, Romsics Ignác főszerkesztette, megannyi szakértő gondozta könyvsorozatának televíziós változata.

A széria amolyan profi értelmiségi árukapcsolás, a „nem lehet már két történészt beültetni két pohár víz mögé a stúdióba" fölismerés jó példája; az ötletgazdák úgy terjesztenek ismeretet és szolgálnak közt, hogy - na bumm! - kicsit fölpörgetik a sztorit, kicsit lazább fordulatokkal vegyítik a szöveget, s kicsit kihasználják a vizuális forradalom egy-egy, már idehaza is bátran alkalmazható elemét. Így kerül a komolyságba az instant leves, így hallunk olyasmit, hogy „ha lett volna a szárított túrón csokibevonat is, akkor talán Rudinak hívták volna", s így játszik bújócskát a szénné osztott képernyőn Nagy György a Csodaszarvassal.

Jól van, tényleg értjük mink; a kötelező kűr túl száraz lenne. Amúgy meg mit panaszkodjunk: a civilben történész, itt forgatókönyvíróként is föltűnő Nagy György elkalauzol a főbb helyszínekre, látunk tárgyakat, csodálkozunk építményeken, s hallunk történeteket, legendákat.

Például, hogy mi „az Óperenciás tengeren is túl" fordulat alapmotívuma. Hát az, hogy midőn Árpád vezér 907-ben, az Enns folyónál - a Duna-Tisza közétől úgy 500 kilométerre - kijelölte az ország nyugati határát, az azon kívüli területeket „Ober Enns"-nek hívták. Stb. A svung, persze, időnként elviszi az alkotókat, ekként amikor a Vereckei- hágónál az van mutatva HD-minőségben (de király!), hogy bejövetelükkor „ez a látvány" tárult eleink elé, fejet fogunk sóhajtással: eh, nyilván semmi nem változott arrafelé 1113 év alatt..

Még ha - ismervén a „sztorit" - el-elpilledünk is Ondékon, szükség van az effajta jó szándékú, munkás sorozatokra. Már csak azért is, mert fontos, hogy - mutatóujj felemel - kicsi és nagy időnként normális hangon tájékoztatva legyen önmaga meg az ük-ük-ük-ükapja múltjáról, s meg tudja mutatni fiának-lányának, nézd, ez vagy te, ez a hazád, az meg ott a lelkes Gyuri bácsi a piros pulóverében. S akkor újra elő lehet venni Lengyel Dénes Régi magyar mondákját, s tűnődni, miért nyelünk nagyot, amikor halljuk a Himnuszt.

Nagy György