Fusz Antal szocialista, munkásöntudatú taxisofőr nyílt színpadon átalakul tőkéssé. Átgyúrják. Átszabják. Átszerelik. A nyolcvan éve a Vígben bemutatott egyfelvonásos dacolt az idővel. Friss maradt. Eleven. Gúnyos fintor a cseppfolyós jellemről. A megvásárolhatóságról. A könnyedén levethető személyiségről. Az érdeke szerint átszerelhető emberekről. Molnárt az illúzió-valóság között átjátszás visszatérően izgatta.

A Játék a kastélyban a rajtacsípett kínos valóságról bebizonyítja, hogy csak ártalmatlan színielőadás próbája. A Vörös malom megkarcolhatatlan jóemberét bűnös csalfaságokra kényszeríti. A Valakiben kellékekkel előállít, és valóságos működésbe hoz egy nem-létező férjet. Molnárt színpadi trükkök léha varázslójának tartják makacsul. Túl mulatságosak darabjai, semhogy komolyan vennék mondanivalóját. Vele párhuzamosan a világnézetileg szilárdan eltökélt Brecht az Egy fő az egy fő-ben piaci halárusból összeszerelnek egy gyarmatosító katonát. A szecsuani utcalány csak úgy képes megvédeni érdekeit, hogy szőrösszívű, munkásnyúzó kapitalistává alakul át.

A két háború közti időszak megrendítő művészi fölfedezése, mennyire ellenállás nélkül átforgatható bárki az ellenkezőjére. A szelíd emberből vadállat lesz. A jótékonyból kapzsi. A kizsákmányoltból kizsákmányoló.
Az Egy, kettő, három színpadi vicc: lehet-e egy óra alatt szelíd taxisofőrből társaságképes úriembert legyártani. Amikor sikerül az énjéből kiforgatás, Norrison financiális illuzionista levonul szégyent gyártó pástjától azzal a rezignált mondattal, hogy az emberiség szégyellje magát. Az emberiségnek esze ágában sem volt az elmúlt nyolcvan év alatt kicsit is szégyenkeznie. Ugyanolyan készségesen tartotta oda személyiségét, hogy naponta átalakítsák nem csupán öltözködését, étkezési szokásait, hanem gondolatait és életcélját is hajlandó átváltani apróra vagy nagy összegre.

Billy Wilder 1961-ben Molnár mutatványát Nyugat-Berlinbe a szovjet és amerikai zóna közé helyezte. Érvényesnek mutatkozott a kellemetlen mese. Filmje nyomán a németek zenés színpadi változatban ismételték el többször is, hogy a kommunista gépkocsivezető könnyedén átalakul kapitalistává és a volt nácik milyen engedelmesen szolgálják pénzes főnöküket.

A jellem képlékenységére, a szilárdnak tartott világnézet átformálhatóságára dús bokrétába gyűjthetnénk honi virágszálakat.

Jóllehet, Szabó Máté, a színházi családból jött fiatal rendező nem noszogatja mába fordítani Molnár mutatványát, a Pesti nézőterén feltehetően mégis többen gondolnak zavarba ejtő igazságának napi érvényességére. Megírhatták volna ma is. Nem tették.

Kern András elszabott öltönyében megduplázza a mesét. Azt demonstrálja, használtruha kereskedőből is lehet pénzügyi hatalmasság. Színházi szólistaként meg se látja mindazokat, akiket vezényel. Kern annyira színházi, hogy a felemelt telefon menten kellékké alakul át kezében. Kimegy belőle az áram. Színészhangon mond szöveget. Nem bank-Napóleonként. Norrisonként úgy vezényli le az egy óra alatti ember átalakítást, úgy beszél, mintha színész volna nem pedig bankvezér.

A csóró sofőrből tőkéssé pimaszodó Fusz Antal szerepe Juhász Istváné. Almárium-méretű. Félszegségen kilóg a jó-szagúak közül. Őszintén feszeng, szabadkozik. Nyeregbe kerülten sem szemtelenedik valószerűtlenné. Botcsinálta csúcsra érkezett szerencsefiává terpeszkedik. Kovács Patrícia mértéktartó iróniával talpra esetten oldja meg az amerikai milliomos lányt (Füzér Anni tervezte szellemes felsőruhájában). Harkányi Endre tisztviselői életrajzát titkon viselő titkár. Viszt Attila elegáns bankalkalmazott. Józan László megjegyezhető divatárus. Rajhona jól jellemzett bankár. Részt vesznek a játékban még a túlbuzgó Igó, Danis, Majsai-Nyilas, a színinövendék Alberti Zsófia, Bata Éva, Borbiczki, Epres, Vallai, Sarádi, Reviczky. Többségük meghökkentően rossz parókákban. A Gróf Dubois-Schottenburgot madárijesztő-kosztümben előadó Avar Istvánra csak a tapsrendnél ismertem rá.
Khell Csörsz díszlete rezgőnyárfa: valahányszor nyitják-csukják az ajtókat izeg-mozog a bankház, mint nyáresti szélben a falombok.

Az este második felében Molnár Ferenc Gaál Franciskára írt kabarétréfája Az ibolya került felújításra. Bata Éva a tehetségtelen vidéki kóristalány szerephagyományával szakít. Nem mórikál. Nem igyekszik helyes lenni. Kemény és tiszta teremtés az ő Ibolyája. Harcedzett, ütésálló, őszinte lány. A félretolt édelgő játékörökséget félretolva realista igazságával megnyerő. Szeretetreméltó színész. Értékes tehetség. Remekül illenek egymáshoz Reviczkyvel, aki a nyers komikumtól a bensőséges líráig jut el alakításában. Túllép a kabaré helyzetkomikumán. A korosodó férfit érzelmileg megérintő fiatal lány tisztasága megkapja. Érzelgősség nélkülien érzelmes. Míg a zeneszerzőt játszó Epres Attila mérges a leírt viccekre és dühödten poentíroz, Reviczky eldobja a vicceket, mellékesnek tekinti a csattanókat. Szívbeli őszinteség hatja át.

A szerepért kuncsorgók hada - Albert, Danis, Majsai-Nyilas, Kovács, Bata -összemosódnak. Igó búbos kemencévé kitömött Széll kisasszonya kitűnik ijesztő jelmezével.
Kern a sok hisztérián edzett, flegmatikus színházi szolgát hibátlan ritmusérzékkel, nagy kabarérutinnal hozza.
Egy-két-há...