Ha szabatosan akarunk jelenteni, kimondandó: Stefanovics ellene játszik a szerepnek. Julika hálás szerep. Könnyű könnyfakasztó. Nagyvárosba keveredett egy szál kiszolgáltatott együgyű cseléd, akit elsodor egy sokat próbált, vonzerejét hivatásszerűen kezelő ligeti csirkefogó. Alázattal belébolondul. Szolgálja. Tűri. Életét a csibész holta után is asszonyi vértanúként rááldozza.

Julika szerepében a színésznők belevetik magukat a könnyek árjába, és lassan beúsznak a sikerbe. Stefanovics kikerüli a szerep minden sémáját. Száraz, méltóságteljes, rendíthetetlen, befelé forduló. Ül Dőry Virág egyszerű terében, ligeti pad helyett fémből való közlekedési korláton. Ölében tartott ujjait alig mozdítva láthatatlanul babrál. Nincsenek gesztusai. Úgy játssza Molnár darabjának női főszerepét, mintha a hat ével korábban íródott német előzmény, Gerhardt Hauptmann naturalista öt felvonásosát, a Bernd Rózát (1903) főszerepelné. Semmi mórika, semmi könny, meghatott hang, semmi szánandó áldozat. Kemény öntudat is hiányzik. Szilárd. Megrendíthetetlen. Maga az erkölcs. Az odaadás.

Egyszerűen, teátrális fogások nélkül csupán létezik a színpadon. Nem csinál semmi különös játékot, mégsem lehet levenni róla a szemet. Talán egyetlen mozdulata említendő kivételnek. Liliom halálának pillanatában profilban a nézőtérnek mindkét válla parányit leesik, mintha láthatatlan teher zuhant volna rá. De még ez a mozdulata is szemérmes, alig észrevehető.

Teljes összefogottsággal sugározza az eszményi Julikát. Színészi fogások helyett elénk éli a vézna leányt, de tudjuk, ha akarna fél méterrel magasabb is lehetne és csak tőle függ, hány kilósnak látjuk a színen. Elhiszünk tőle öreget, fiatalt, jóságosat és ádázat. Azt hiteti el nézőivel, amit csak akar.

Persze, nem Julika a darab címe, hanem Liliom. Németh Kristóf játssza. Hosszú kitérők, mellékutak után ott folytatja, ahol pályakezdőként ígérte. Vagány széltoló. Sármos bonviván.

Muskátné körhinta tulajdonosnét Egri Kati adja kék melegítő felsőben, sárga aljban, fekete neccharisnyában, hamis ékszerekkel, néhol cigányos hangsúlyokkal. Finoman közönséges, ízléssel megbolondítottja a hintáslegénynek. Hollundernét, az idős gyors-fényképésznőt Kerekes József rőzseszedő vénasszonyként totyogja végig. Tüzelőt hordva beakad az ajtónyílásba. Mértéktartó ripacsériával él. Karácsonyi Zoltán eltúlzott Hugó. Lengyel Tamás kedvetlen Ficsúr. Dolmány Attila szabatos, mint esztergályos. Törköly Levente emberszerű rendőrkapitány néhány mondatával. Erős jellemzőerővel él Dr. Reich túlvilági szerepében Horváth Ferenc.

Lukáts Andor rendezte már a darabot és Liliomként Kaposvárott kitűnő volt a szerepben. A jelenetcseréket Babarczy László rendezéséből vette át, ésszerűen.

A Tivoli előadásának minden értékét felülüti Stefanovics Angéla, aki szerintem nagy színész.