A nap kritikája (MGP): A hattyú

Molnár Ferenc régesrégi vígjátékát játssza az Új Színház. A hattyút. Már bemutatásakor (1921) sokan idejét múltnak tartották, összeomolván a magyar-osztrák monarchia, és az időn még illetlenség volt halott kétfejű sast froclizni.

Persze nem az arisztokráciával cicázott Molnár. Cseles szerelmi játék A hattyú. Főrendi ház állatkertje a szín. Érdekházasság a tárgy. Az özvegy hercegné leányát kíméletlenül királynévá akarja tenni, a náluk vendég trónörökösre ráerőltetve. A fölfelé kapaszkodás nem mágnás sajátosság. Érvényes a polgárságra is. Mindmáig.
Körmönfontan buta az anyahercegné, aki leányát tukmálja. Márványszoborszerűen ostoba a hercegkisasszony is, aki az első férfiba beleszeret. A trónörökös is tökkelütött (Almási Sándor). Márkus László a Madáchban Lengyel György finom és előkelő rendezésében gazdagon és sokrétűen látszott fajankónak.

Az Új Színház előadásában Bánsági Ildikó hercegnéje magyaros fogadósnénak rémlik, leánya (Nemes Wanda) pedig népviseleti dirndliben úgy viselkedik, mint a Fehér Ló fogadó pincérlánya. Várjuk, mikor énekli el a Mit tehet a Zsiga, Zsiga róla kezdetű kuplét. Balla Ildikó snassz díszlete stájer fogadónak hat. A lakájok alsónadrágban leadják vitézkötéses livréjüket a harmadik felvonás előtt, és átveszik szolgálatuk bérét az udvarmestertől, mintha csak bérelt személyzet tálalt volna alkalmilag. A függöny előtt jobbra-balra asztalka. Rajta egy-egy váza virágcsokorral.

Az utolsó felvonásban eozin vázákra cserélik a fehér edényeket, körberakva bekeretezett fényképekkel. Talán a katonakorom emlékére, vagy a bérmálási fénykép is köztük van. Bánsági, Nemes, Almási, a vendég Sztarek, Papp Zoltán ezredese - aki kis mímes kiegészítő játékkal megmutatja, mint szívja le a tőgyekből a tejet a modern gépi eszköz -, valamint a szerzetes nagybácsi Eperjes két kézzel gesztikulál folyamatosan. Bár Eperjes tud fél kézzel is nyomatékosítani mondatot. Kétségbeesetten ordít mindenki. És nagyon illetlenül viselkednek. Amikor a rettegett főhercegnő érkezését várják, mindenki hálóruhában fogadja. Ha nem szertartásos a viselkedés, ha ordenárén viselkednek, akár egy Rózsa Sándor kurtakocsmában, ott nem szükséges a látszat fenntartására való igyekezet. Neglizsében fogadni a főhercegnőt van akkora botrány, mint hogy a hattyú flörtölt a házitanítóval.

Eperjes a katonaságtól kiugrott, egykor duhaj huszártisztet hozzáadja Jácint atya méltóságteljes és bölcs alakjához. A kibontakozás az ő kezében van. S bár durva anyagból gyúrja ki figuráját, működése hatásos.
Takács Katalin a főhercegnő. Ősz parókája rosszul áll neki. Ruhája a tervező színvakságára vall. De szellemes és okos vígjátéki színésznő. Minden poénja ül. Butaságokat csak okos színész tud jól elmondani.

A darab végén ráadást kapunk a rendezőtől. Nemcsak Károly és Diána hercegnő esküvői képeit, de váratlanul vörös lobogóval kezében Ági Miklós tanár vezeti a népfelkelést, ahol lelökik hatalmukról az addigi előkelőségeket. Az egész társulat körüli a filmbetéten a roppant tanácskozó asztalt. Megszűnt a királyság, helyette fém és tejipari tröszt vette át az uralmat.

Szinetár hozzátoldása elég nagy szamárság, de a közönség veszi a lapot.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.