Barthes szerint az olvasó születésének ára a Szerző halála. Tekintsünk most el attól, hogy ebben az országban a kutya sem olvas, gondolkodjunk inkább elektronikus médiában, mert az elektronikus médiában való gondolkodás tudvalevőleg gerjeszti az agyműködést, szellemi frissességet hoz a házba. Az is milyen megnyugtató, mikor egyszerre villódznak az ablakok... Manapság a néző születésének ára a Celeb halála. Vagyis, hogy a celeb mielőttünk csak azt csinálja, amiért celeb ő, és nem foglalkozunk vele, a munkaidő végeztével mivel tölti a mindennapokat. Teszünk rá.

Persze, ami elméletben akár igaz is lehetne, a gyakorlatban kötelezően megbukik: a TV2 új, sztárpár show-ként aposztrofált, Mr. és Mrs. című napi vegzája első körben lenyomta a konkurens csatorna azonos időben sugárzott „civilműsorát", a Széfet „a kereskedelmi szempontból fontos", 18-49 év közötti nézők körében. Úgyhogy végül is egyáltalán nem meglepő a nézőknek szegezett kérdés létjogosultsága: ki cserél villanykörtét otthon, Korda György vagy Balázs Klári?

Ugye-ugye.

A válasz annyira fontos, hogy már nem is emlékszem rá. Ami viszont élénken megmaradt, hogy Nacsa Olivér egy szál pólóban és alul semmiben alszik, és az első együttlét előtt Medgyessy Pétert utánozta a nőnek, valamint hogy Bochkor Gábor nem ismeri fel szerelme lábát.

De közelítsünk válságilag: ínséges időkben, panem et circenses, valóban siker, pénz és csillogás kell a nézőnek. S csak a gyanakvóbbakban, valamint a demagóg kritikusban vetődik fel: miért a már egyébként is kőgazdagok között kell eldőlnie, ki kapja a táskányi pénzt, a veterán sportautót, és miért nem mondjuk Klepevincziné lesz tele zsével. Ő is remekül meg tudná mondani, a férje hogyan szereti a frankfurti levest. Azért, mert Klepevincziné társasházi kalandjaira senki nem kíváncsi, ő ugyanis kívül esik a magyar sztárködön, csak a szomszédok vakkantanak rá néha, meg a közös képviselő ismeri. Persze, a mai magyar hírességgel is majdnem így van ez, többé-kevésbé csereszabatos az egész banda. A lényeg, hogy Liptai Claudia trampliskodjon, Till Attila meg visszafogottam lelkendezzen, és valahogy levakarja az arcáról a „Jézusom, hová kerültem?" kérdést. Egyre jobban megy neki amúgy.

Öniróniát és némi valódi humort Zana „Ganxsta" Zoltán villant csupán, aki szokásosan tahó, de legalább teljesen tisztában van vele, hogy úgy gáz az egész, ahogy van. Megszólalásaival idézőjelbe teszi a skatulya-hírességeket. De kár volna feledni: a megfizetett nonkorfomizmus tulajdonképpen konformistává teszi az embert.

Értjük ám, átjön az üzenet: állítólag a híresség is ember. De az még kevés. Mert van, amit normális ember nem visz nyilvánosság elé. Nem azért, mert ciki, hanem mert: nem. A híradósnak például nem áll jól, árt a hitelességének, ha nem sokkal azután, hogy busztragédiáról és a közel-keleti helyzetről számol be majdhogynem elcsukló hangon - a nemi életéről kezd vallani. Nem prűdség: igény.

Barthes műveit sem olvassuk másként, mióta tudjuk, egy mosodás kocsi gázolta el, mikor hazafelé tartott egy Mitterand által rendezett ebédről. Ha jobban meggondoljuk, nem változik semmi. Egy újabb minden mindegy műsor: elfelejtjük, mert mindent elfelejtünk. A Mr. és Mrs. egy lavórnyi celábvíz.

Majd kihűl.

(Mr. és Mrs. - TV2)

Mr. és Mrs.