„Éreztem, hogy nem egy baba mozog, de az orvosok azt mondták, egy szívhangot hallanak. Egy röntgen után derült ki, hogy négy baba van – idézte fel a Blikknek pár éve az akkor 54 éves Ildikó.

1974. novemberében születtek a lányok, a tizenhat hónapos Gabriella mellé. A mama a Soproni Ruhagyár csepregi üzemében, az apa a termelőszövetkezet tehenészetében dolgozott. Az 1979-es Népszabadság-cikk még egy rendkívül boldog családról mesél – habár Kovácsné már ekkor erősen védte a férjét, hogy soha nem volt kocsmázós, nincs nála rendesebb férfi –, de évekkel később a szülők elváltak, az asszony egyedül nevelte fel öt gyerekét.

Az író-újságíró Gerencsér Miklós egyébként kétrészes sorozatban foglalkozott az ikrekkel. Az elsőben a bácsalmási hat gyerekről mesélt, a másodikban Kovácsékról. El is árulta, hogy nem saját kútfőből jött a riporttéma, hanem egy olvasói levélből. Bizonyos Franciska küldött neki eléggé zaklatott hangulatú levelet arról, hogy az ország bezzeg összefog, ha valahol négyes ikrek születnek, de a bácsalmási hat ikergyerekről tudomást sem vesz. „A Kucsera-házaspár kissé túlteljesítette a népesedési politikát, ugyanis a feleség három év alatt háromszor szült ikreket.” Az újságíró felkereste hát őket, és elbeszélgetett velük, a szárítón lógó 78 pelenka előterében.

A lelkes Franciska egyébként nemcsak a Népszabadságnak írt, hanem az Országos Nőtanácsnak is, hogy társadalmi segítséget kérjen. Hogy miért tette? – kérdezte tőle a zsurnaliszta. Mert nő- és családfelelős az egészségügyi dolgozók pártszervezetében, ez a dolga – jött a rendkívül határozott válasz. És hogy harcos leveleivel nem vallott kudarcot, azt jól mutatja, hogy a család kapott a tanácstól mosógépet és centrifugát, a nagyobb ikrek térítés nélkül járhattak az óvodába, a középsőket bevették a bölcsődébe, noha anyukájuk gyesen volt a legapróbbakkal.

Mit gondolnak, az ikrek anyukája mire vágyott a legjobban? Se nagyobb lakásra, se több pénzre, még a beígért fürdőszoba megépítése is háttérbe szorult… „Pillanatnyilag arra, hogy itt legyen a legkisebbek névadóján a keresztapjuk, Petsuk Zoltán a neve. Unokaöcsém. Vácon katona. Igen-igen szépen megkérjük elöljáróit, engedjék el hozzánk a család ünnepére.”

És ha már a hat ikergyerekről írt a Népszabadság, az öt évvel korábban szenzációszámba ment csepregi négyes ikrekről sem feledkezhettek meg. Így megtudhattuk, hogy a háromtagú Kovács família egyetlen szobányi lakásban élt az ikrek születése előtt. Még csak az alapozásig jutottak a telkükön a házépítésében, mikor kiderült: egy helyett négy taggal bővül a család. A községi tanács gyorsan rendbe hozatott nekik egy üres házat, és ideiglenesen odaköltöztek, míg elkészült végleges otthonuk: a négyszobás, két fürdőszobás, központi fűtéses épület, amelyért százezer forintnyi OTP-hitelt kellett törleszteniük.

Az anyuka keresete átlag 2500 forint volt, az apáé egy ezressel több. Ehhez jött 1900 forint családi pótlék. A kiadási oldalon 1515 forint szerepelt óvodára, OTP-törlesztésre, életbiztosításra, hatszáz-hétszáz a házrezsire. A maradék meg mehetett a mindennapokra. Nem véletlen, hogy a megélhetéshez extramunkát, meg háztájit is vállalni kellett. Az olvasó még a családfenntartó napi menetrendjét is elolvashatta: hajnali háromra ment ugyanis a tehenészetbe, hétig almolás, fejés, etetés. Utána uzsgyi haza, ellátni az otthoni állatokat. Délután háromra vissza a tehenészetbe, este hétig, majd megint munka a ház körül.

Nem tudott az újságíró sem hosszan beszámolni arról, hogy a kedves papa milyen hosszan játszott a sötétbarna hajú, zöldeskék szemű, kreol bőrű a gyerekekkel, hiszen nem nagyon maradt erre ideje. Az anyuka is dolgozott, a gyerekek hároméves koráig gondozónőt adott melléjük a községi tanács. Majd az óvodát vették birtokba, ahol nagyobb testvérük, Gabriella lakonikus nyugalommal figyelte eleven testvéreit, akiket az óvónő állítólag meg tudott különböztetni egymástól: Katit a szeméről, Ildikót a nevetéséről, Zsuzsit a mozgásáról, Adriennt pedig arról, hogy ő hasonlít legjobban a másik háromra.

Mára a lányok már közelebb vannak a negyvenhez, mint a harminchoz. Messze laknak egymástól, és mindegyikük mást csinál, mint amit tanult. Ha újabb négyes ikrek születnek, legtöbbször rájuk is hivatkoznak. Állítólag minden 400 ezer-500 ezer szülésre jut négyes iker. 1992 decemberében a lombik program keretében született magyar ikergyerekek világszenzációnak számítottak. Ez volt ugyanis a világon az első eset, ahol a mesterségesen megtermékenyített petesejtek nem az anyától származtak.