A nap kritikája (Csider): A Nagy Egyesített Szépségkirálynő-választás
Innen is reméljük, sikerült a pénteki államvizsgája a kiscsajnak a tévéből. Mert ha már Királynő nem lett az RTL-en, legalább a diplomája legyen meg, azzal legalább megy valamire ebben a cudar világban, amely, igaz, szépségfetisiszta, már-már testfasisztának is mondható, azért mégis csak az tud igazán érvényesülni, aki valós teljesítményt nyújt – így a kincstári szöveg.
Csütörtök este a tévé előtt nem a tehetségre gondol az ember, hanem arra, hogy eddig egyetlen szépségverseny alkalmával sem sikerült megtippelnie a befutót, de még az udvarhölgyeket sem, ezért aztán hajlamos csalást feltételezni, ízléscsalást, később SZTK vényt követel a zsűrinek, aztán megnyugszik. Mert még egy ilyen esetleges csalás is lényegében eltörpülne a hőstett mellett: a másodszor megrendezett egyesített királynőválasztás (Miss World, Miss Universe és Miss Earth) nem torkollik Fásy mulatóba, mint régen oly sokszor megtörtént. Hogy végső soron mibe torkollik, azt most még hagyjuk: a műsor nézhetőbb lett. Nyilván sokan meg is nézték.
De a legtöbben valószínűleg nem tudnák megmondani, mit láttak mintegy két és fél órán keresztül az egyik országos főcsatornán csütörtök este.
Jönnek a lányok huszonegyen, végigsétálnak a kifutón, a végén műszél lebegteti a gondosan kezelt hajtincseket, néznek egy kacérat, kicsit visszafordulnak, aztán megint bejönnek lényegében, kacsintanak – bikiniben, estélyiben. Ha ráengednénk valami szűrőt, nagyköltségvetésű videóklipnek tűnne az egész. De azért így is van tuningolt képi világ rendesen: a festékkel manipulált lányokról sugárzott kép is manipulált, úgyhogy a mimézisnek, az utánzásnak olyan fokával van dolgunk, hogy még Arisztotelész is elvesztené a fonalat minden bizonnyal, és csak nézne, hogy mi van.
Vagy könnyes sztori látható? A Miss Universe idei nyertese tavaly betegsége miatt feladta a versenyt, most meg visszatért, és elvitte a talán legrangosabb címet. A közönségdíjas és Miss Earth pedig hároméves kora óta nyomul hasonló alkalmakon – hát mi ez, ha nem Denise füzetekbe való cselekmény, a dramaturgiai zseni megnyilvánulása, egy álom, ha megvalósul.
Ha arra gondolunk, hogy a lányok saját bevallásuk szerint zsiráfot gyűjtenek, médiások akarnak lenni, tizenkilenc éves korukban beírták a célfüzetükbe, hogy szépségkirálynők lesznek, akkor meg szimpla, főműsoridős antifeminista propagandafilmmel van dolgunk. Ezt csak az menti valamelyest, hogy a jóllakottságukban úgy maradt nézők egy része talán nem kapcsol el, és megnézi a Házon kívült is, ami egy a csatorna kevés vállalható műsora közül, és épp a Királynő után kezdődik.
Néha-néha meg szatírába csap át a folyam, például amikor kertévékhez képest hosszú snittekben mutatják, hogy a díszlet mögött fülhallgatós emberek azt ordítják a soron következőnek, hogy szépvagy, szépvagy, szépvagy, varázsoldelőket. Önirónia? Az egyébként nem élőben sugárzott, hanem már délután rögzített, a huszonegy lány segítségével kivitelezett, műsorszámnak nevezett közjátékok pedig a mérsékelt kabarébetétek?
Mivel Szabó Kimmel Tamás egy teljesen neutrális kis szongot ad elő a Made in Hungária című, általa főszerepelt zenés filmből, Hajós Andrásnak, a műsor egyik házigazdájának marad a megtiszteltetés, hogy ő legyen az est legjobb úgymond fellépője, ilyenformán a program végül is a műsorvezetőkről szól igazán, mert Ördög Nóra meg a legjobb nő a stúdió tíz kilométeres körzetében. És amúgy is viszonylag oldottan adják egymás alá a poénokat, amelyek néha egy halvány árnyalattal jobbnak tűnnek az elviselhetetlennél. Mikor pedig az Anti Fitness Club vagy micsoda agyonsminkelt, de még így is randa és ráadásul ellenszenves énekesére egyszerre vagy öt, kellemes fizikai adottságokkal megáldott tinilány feszül, nem lehet nem kimondani hangosan, hogy: csak szeretnéd, öcsi, csak szeretnéd.
