A könyvről a fordító, a nyolcéves kora (1956) óta Londonban élő, és ott jelentős költővé-íróvá váló George Szirtes beszélgetett John Spurlinggel, a Times könyvkritikusával, aki a könyv megjelenésekor hosszan írt az emigrációba kényszerült Márai életéről. Fájlalta, hogy az író már nem tudhatott semmit az 1989-es változásokról, amelyek megnyitották könyvei hazatérésének útját. „Felesége haláláról gondosan értesítette a mentőket, majd megölte saját magát is - áll a cikkében. - Ez a higgadt életszemlélet és tragikus büszkeség, amelyet a gyönyörűséges, de rosszul időzített öngyilkossága mutat, jellemzi regényeit is. Valamiféle detektívtörténeteket, az elrontott életű, végül magára maradt és érzelmileg kiürült személyiségeket feltáró, bonyolult szerkezetű, de tömör és világos regényeket írt."

A kulturális intézetben a kritikus arról beszélt, hogy nagyon megragadta a férfi főhős alakja, aki gátlástalanul átgázol a nőkön - szerelmi viszonyt folytat Eszterrel, mégis a nővérét veszi feleségül -, de a környezetének minden más tagját is nőként kezeli: hazudik nekik, becsapja, meglopja őket, ennek ellenére szeretik, és az olvasó is megszereti őt. Mert Márai pszichológiailag tökéletesen megragadja ennek a kisstílű Casanovának a figuráját az adott társadalmi környezetben.

- Mielőtt megkértek, hogy írjak erről a rövid regényről, nem olvastam tőle semmit, a nevét sem hallottam azelőtt soha - mondta lapunknak John Spurling. - Ahogy belekezdtem, nagyon belelkesedtem, és elolvastam A gyertyák csonkig égnek és a Zendülők angol fordítását is. Nagy híve lettem ennek a különös élettörénetű és egyedi írásművészetű alkotónak.

A kritikus a közönség előtt hosszan dicsérte a fordítást, fel is olvasott a kötetből egy hosszabb részt, hogy az érdeklődők maguk állapíthassák meg, milyen jól hangzik az angol szöveg.
A könyvbemutatót követően bemutatták a könyv alapján készített magyar filmet, a vetítés után a nagszámú közönség beszélgetett Sipos József rendezővel.

Márai könyvbemutató