A „Katona-intézet”
Egyben maradt-e az orvoscsapat, hová lettek a munkatársak, bevallom, nem követtem a sorsukat. Pedig a fiammal, születése után jártam ott én is, szemtanúja voltam a svábhegyi legendának, és sokan féltettük ezt a hírneves intézményt, amikor kipaterolták onnan 2007-ben. Annak ellenére, hogy emlékszem, ottjártamkor szinte mellbe vágott az ellentét a körülmények és a gyógyítás színvonala között. Hogy érthető legyen: egy linóleumpadlós barakkban gyógyítottak világszínvonalon.
A fejlődésneurológiai osztály alapításával 1975-ben bízta meg az Egészségügyi Minisztérium Katona Ferencet, aki akkorra már egy saját diagnosztikai és terápiás rendszert dolgozott ki a méhen belül kialakult idegrendszeri rendellenességek születés utáni, nagyon korai gyógyítására. Mozgássorokról van szó, amelyekkel az anya olyan ingerhelyzetekbe hozza a babát, hogy azok a kicsi idegrendszerét aktivizálják. A vizsgálati módszerek közül itt látható az egyik, a „lebegő ültetés”. Ez olyan veleszületett, emberre jellemző, speciális helyzetben kiváltható – Katona professzor úr által felismert és leírt – mozgásminta műszeres vizsgálata, melyet azóta is használnak mind diagnosztikában, mind terápiában. Ennek a támaszkodás nélküli, egyenes gerinccel, emelt fejjel történő ülésnek az újszülöttkori kiváltásával megállapítható, hogy hónapokkal később, amikor a végleges mozgások kifejlődnek, azok végrehajtása ép lesz-e vagy kóros. Mindezt dr. Berényi Marianne főorvos asszony magyarázta el nekem ilyen pontosan, érthető módon. Ma ő vezeti az intézetet – s ezzel elárultam, hogy a Svábhegyről való száműzetés után szerencsére a fejlődésneurológiai osztály egyben maradt, s ma is működik. De erről később.
Előbb kicsit beszéljünk a legendáról, mely úgy épült, hogy annak minden téglája egy-egy „csodás” gyógyulás volt. Boldog anyukák hálás sorai olvashatók a neten arról, hogyan kötötte lelkükre Katona doktor úr vagy Berényi doktornő a napi (akár hatszor fél óra) babatornáztatás szigorú betartását, amit mindig egyénre szabottan határoztak meg, s tanítottak be a kismamáknak. S aztán hogyan lettek ennek nyomán gyerekeik egészséges mozgású, életerős felnőttek, mint nyilván ez a kisbaba is itt a képen. A „Katona-intézet” ugyanolyan legenda a mozgásalapú fejlesztésben, mint akár a Pető Intézet, vagy Dévény Anna iskolája, ha egymás tevékenységével nem is értenek mindenben egyet.
A legenda persze nemcsak az anyukák véleményéből épült, hanem a szakma elismeréseiből is. Amikor ez a kép lapunkban 1980. augusztus 15-én megjelent, éppen arról szólt a hír, hogy a svábhegyi intézet oktatóközpontja lett az értelmi fogyatékosság elleni küzdelem akkor alakult, nemzetközi intézetének, az IAMER-nek. Katona doktor urat pedig beválasztották az intézet nyolctagú igazgatótanácsába.
Mint említettük, a svábhegyi (szabadság-hegyi) fejlődésneurológiai osztályt összes dolgozójával, teljes felszerelésével, jogosítványaival 2007 novemberében, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet bezárásakor eltávolították abból a hatalmas kertből, amelyben addig működött. Hová lettek? Némi telefonálás után találtam rájuk nem is olyan messze szerkesztőségünktől, a Szent Margit kórházban. Jelenleg a három budai kórház (a Szent János, a Szent Margit és a Budai Területi Gyermekkórház) egyik osztálya. Jövő januártól az ismét önállóvá váló Szent Margit kórház részévé válnak.
Az osztály és a hozzá kapcsolt szakrendelés (járóbeteg-ellátás) akkor is, most is az egyetlen olyan osztály Magyarországon, mely felszereltsége, tapasztalata, személyzete révén alkalmas a születés körüli időszakban kialakult agyi, idegrendszeri károsodások következményeinek korai felismerésére és a diagnózison alapuló, korai intenzív kezelési program összeállítására, mellyel a fogyatékosság kivédhető.
Katona doktor úr, ma nyolcvanon túl is aktív, rendszeresen bejár az általa alapított intézetbe, továbbra is új metodikákat dolgoz ki, részt vesz az oktatásban, a tudományos tevékenységben, a problémás esetek megoldásában.
