Az előző színházi évad legjobbjait díjazták az idén is a Színházi Kritikusok Céhének tagjai. Már a 31. alkalom, hogy a kritikusok évi legalább kilencven új előadás megtekintése után voksoltak a legjobbakra. A tizenöt kategóriában három-három – szavazategyenlőség esetén több – jelölt versengett. A nyerteseket azonban – a nagyközönségnek is nyitott – gálán ismertették vasárnap, a Magyar Színházban. A műsort Pelsőczy Réka rendezte, az est műsorvezetői: Csákányi Eszter és Pál András.

A céh már a nyáron, a Pécsi Országos Színházi Találkozón bejelentette: a kritikusok 2011-től életműdíjat is átadnak, elsőként Törőcsik Marinak, a Nemzet Színészének, a Nemzeti Színház művészének.

Az évad legjobbjait igyekszünk úgy bemutatni, hogy részletet közlünk a Népszabadságban/Nol-on megjelent kritikákból, ajánlókból. Amiről nem írtak kritikusaink, ott rövid ajánlóval ismertetjük a produkciót.

A legjobb új magyar dráma:
Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege

Térey János misztériumjátéka, a Jeremiás avagy Isten hidege a debreceni metróban játszódik. A Nemzeti magyar évadának részeként 2010. október 2-án, a Gobbi Hilda Színpadon műsorra tűzött darabból 2008-ban, az Új Színház készített felolvasó-színházi keresztmetszetet, majd 2009-ben – könyvben is megjelent. Nagy Jeremiás országgyűlési képviselő szülővárosában, Debrecenben reked egy közlekedési sztrájk miatt egy képzeletbeli metróállomáson, és hirtelen nagyon távolra kerül attól, ahol és ahogyan él a fővárosban. Jeremiás nyolc helyszínen keresztül néz szembe múltjával, ahol haláltáncszerűen jelennek meg volt szerelmei, barátai, ellenségei és családtagjai.

A legjobb előadás:

Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe - Nemzeti Színház, rendező: Mohácsi János

A Nemzeti megy a maga útján. A Mohácsi testvérek darabja ott folytatja a huszadik századi magyar történelem vallatását, ahol Závada Pál regényadaptációja, a Magyar ünnep abbahagyta. Hosszú idő múltán nem csak nevében nemzeti a Nemzeti. Nemzeti feladatot lát el, a nemzeti önismeretet szolgálja. Bizonyára nem mindenkinek tetszik ez a kép. Ez a színház nem hízeleg a nemzetnek, hanem az igazságot keresi. ….Mohácsi János rendezése virtuózan cikázik a merőben különböző hangvételek között, mindaddig, amíg a kicsit is érzékeny néző egyszerre sír és röhög. (Zappe László kritikájából)

A legjobb rendezés:

János király - Örkény Színház, rendező: Bagossy László

Nem lehet különösebb panasz az Örkény Színház új bemutatójára. Bagossy László rendezésében igazán jól eljátsszák Dürrenmatt Shakespeare-átiratát, a János királyt. Már az első kép elárulja Bagossy Levente díszletének és a hatalmi mechanizmusnak a rétegzettségét. Négy szintet vörös függönyök választanak el egymástól. Elöl ül a címszereplő, a király, mögötte, kissé magasabban anyja és unokahúga, aztán hóhérok, az utolsó sorban akasztottak. Akkoriban, amikor a darab játszódik, a brutális középkorban, a politika családi belviszályként működött. Mindenki rokona mindenkinek, a rokoni viszonyok szabják meg az öröklés rendjét, a hatalmi hierarchiát…. A huszadik századból nézik a középkort, középkori önmagukat. Ebből jönnek a szellemes bemondások, a szórakoztató tréfák. A hatalmi harcok, a politika menete önmagában is rossz viccek sorozata. Ám a szerző bedob a szereplők közé egy kakukkfiókát, egy magához hasonló értelmiségit, Oroszlánszívű Richárd fattyú fia képében, aki éppoly okosan átlátja a szövevényes viszonyokat, mint a többiek, de ismereteit és befolyását a harcoktól kizsigerelt, kifosztott, legyilkolt nép javára szeretné felhasználni. Persze minden jó szándékú beavatkozása, ötlete, tippje csak még nagyobb bajt, még több szenvedést okoz. Nemcsak az érdekek rendje, de a véletlen is a katasztrófát segíti elő. (Zappe László kritikájából)

A legjobb zenés/szórakoztató előadás:

Cabaret - Centrál Színház, rendező: Bozsik Yvette.

A Kabaré nem bármely musical. Nagyon messze van azoktól, amelyeket manapság szakmányban gyártanak. A műfaj hőskorában született, amikor még úgy látszott, hogy súlyos tartalmakat, akár tragikus igazságokat is elbír. A Centrál Színház év végére időzített bemutatója közelít e régi eszményhez. Szilveszteri mulatságnál mindenképpen több. (Zappe László kritikájából)

A legjobb független színházi előadás:

Korijolánusz - HOPPart Társulat, rendező: Polgár Csaba

Rendezője, Polgár Csaba két évvel korábban Heinrich von Kleist szövegét adaptálta maira (Hermann csatája), ez alkalommal William Shakespeare-t kortársította – az egykori Ascher-Novák zenésszínész-osztályból alakuló HOPPart Társulat tagjainak. A bemutató a MU Színházban volt.
.
A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás:

Cyber Cyrano - Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, rendező: Vidovszky György

és

A kis lord - Weöres Sándor Színház, Szombathely, rendező: Jeles András

– Egy középiskolás lány internetes manipulációját meséli el a Cyber Cyrano, amelyet az ifjúsági színházi rendezéseiért temérdek elismeréssel díjazott Vidovszky György állított színpadra. A majdnem tragédiával végződő játékot talált, de megtörtént történetből írta Tasnádi István. Az előadás a Platform 11+ elnevezésű uniós együttműködés keretében jött létre.

– A Jeles András rendezte darab, A kis lord egy klasszikus ifjúsági regényt vett alapul. A hétéves fiú, Cedric, aki korán elvesztette édesapját, édesanyjával él egy amerikai kisvárosban. Megkapja-e a rá váró nagy vagyont és birtokot Angliában élő nagyapjától, aki kitagadta hajdanában Cedric édesapját, mert egy amerikai lányt vett el?

A legjobb női főszereplő:

Mészáros Sára - A selyemcipő, Gárdonyi Géza Színház, Eger

és

Molnár Piroska - Én vagyok a Te, Nemzeti Színház

– Az egri Gárdonyi Géza Színház utolsó, Csizmadia Tibor által összeállított évadában mutatták be a darabot  – Zsótér Sándor rendeztésében. „Mészáros Sára belső ragyogással éli végig az asszony tulajdon hitével dacoló, leküzdhetetlen és beteljesíthetetlen szerelmét.” (Zappe László kritikájából)

–  „Van-e magyar darab bazmeg nélkül? Hát most már nincs” – gondolkozik az Úr Esterházy Péter „mai revü” műfajú drámájának elején. Így már az sem meglepő, ha a folytatásban a mindenható zongorázni kezd, vagy három arkangyalát szegecselt bőrszerkóban tereli be egy pucér fenekű nő….A Nemzeti Színház 2008-ban csatlakozott a Biblia évéhez, és drámákat íratott a tízparancsolatról. Esterházy Péter az első parancsolatot választotta: Én vagyok a te Urad, Istened. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj”. Ha valami viszont mégsem ennek megfelelően alakul a színpadon, akkor monodrámát megszégyenítő módon csaphat le deus ex machina az égi Főnök, Znamenák István, Molnár Piroska, Schell Judit és Szabó Kimmel Tamás közé. (Debreczeni Rita ajánlója)

A legjobb férfi főszereplő:

Mucsi Zoltán - Nehéz, Bárka Színház

Mucsi Zoltán pontosan érti és érezteti a férfi kettős igazságát. Precíz gesztusokkal és hangsúlyokkal vezeti végig tragikus útján, egyszerre leplezi le és igazolja minden szavát. Mind piszkosabb, sárosabb az öltönye (Kárpáti Enikő jelmezei tolakodás nélkül szolgálják az előadást), de ennél fontosabb jelzés, hogy szinte a szemünk láttára fogy el ez az ember. A figura mélyebb igazságainak megmutatása közben Mucsi bravúros technikával ábrázolja a lelket hordozó test sorsát is. (Zappe László kritikája)

A legjobb női mellékszereplő:

Lázár Kati - Nehéz, Bárka Színház

Lázár Kati az anya szerepében szinte észrevétlen, mégis félelmetes erővel hallgat, apró mozdulatokkal tevékenykedik. Háttérben maradva véleményez. Amikor pedig megszólal, tárgyilagos és kegyetlen. Csak az arcán van olyan fájdalom, amilyet még nem láttam színpadon. (Zappe László kritikája)

A legjobb férfi mellékszereplő:

Kulka János - Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, Nemzeti Színház

Kulka János három, különbözőségében is azonos szerepben hozza kitűnően a mosolygó hatalmat, a magabiztos könyörtelenséget, a kikezdhetetlen, érzéketlen fölényt. (Zappe László kritikájából)

A legjobb díszlet:

Mefistofele - Magyar Állami Operaház, tervezte: Antal Csaba

„Faust a zenében? Gounod, Berlioz és Liszt neve azonnal beugrik. Az Operaház nézői most egy Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen szerzővel barátkozhatnak.” Boito zeneileg és szcenikailag egyaránt nagy kihívást jelentő operája bő száz év után tér vissza az Andrássy úti palota színpadára. (Jászay Tamás ajánlójából)

A legjobb jelmez:

János király - Örkény Színház, tervezte: Ignjatovic Krisztina

A rendező mindent megtesz, hogy Ignjatovic Kristina mai öltönyöket középkori kódexekből ismerős hatalmas fejfedőkkel, palástokkal egyesítő jelmezeiben jól működjön a szöveg lehengerlő játékossága. Suhognak a függönyök, gördül a cselekmény, parádéznak a színészek. (Zappe László kritikájából)

A legjobb színházi zene:

Magyar ünnep - Nemzeti Színház, zeneszerző: Bella Máté

A muzsikát a fiatal Bella Máté szerezte. A bécsi iskola énekbeszédét keveri a bécsi operett manírjaival, vagy a Bécsből bevagonírozott klezmerénekesek modorával és a magyaros műdal fülbekúszó ócskaságaival. A gazdagon hangszerelt zene erős, nagyhatású színházi muzsika. Bella attól sem riad vissza, hogy talált tárgyként beillessze Fényes Szabolcs- Mihály István: Holnap, ki tudja holnap látsz-e még kezdősorú Karády-dalát. (MGP kritikájából)

A legígéretesebb pályakezdő:

Orosz Ákos - Maladype Társulat

...Utoljára maradt a címszereplő: Orosz Ákos méltatása. Nem tohonya, elzsírosodott vidéki elmerültet látunk. Platonov 27 éves. Orosz Ákos egy hónap múlva lesz 25. A szerep koránál van, de többet tud nála. Női karokból női karokba menekül. Eleinte tartózkodó, azután beleforrósodik a szerelmi hazugságba, amiről nem igazán tudható, mennyi az álság, mennyi az őszinteség. Egy életvidám fiatalember lassú szétomlását, fölbomlását kísérhetjük figyelemmel szinte mikroszkóp közelbe hozott színészi igazsággal. Ellene fordul a becsapott világ. Önmaga is megadóan belátja csődjét. Biliárddákókkal körbedöfködik. Orosz testéből úgy merednek ki a játékbotok, mint Szent Sebestyénből a nyílvesszők. A római gárdatisztet katolikus hitéért gyilkolták le. Platonovot azért, mert a többiek azt hiszik, hogy különböznek tőle. Semmivel nem szilárdabbak, hűségesebbek, ellenállóbbak a csábításnak és nincsenek több belátással társaikra, mint a tengő-lengő tanító. Nekik sincs biztosabb életcéljuk. Csak peregnek bele a világba. (MGP kritikájából)

Különdíj:

Bíró Krisztának, a nőNYUGAT című előadás létrehozásáért

A nőNyugat a jelen sorok írója által az ez évadban látott színházi előadások legritkább fajtájába tartozik, hiszen újranézésre készteti a nézőt. (Szekeres Szabolcs kritikájából)

Végre nemzeti a Nemzeti