A közönség ítélete számít
Hoppá! Alig maradt el a Barátok közt nézettségétől a Megy a gőzösé! A kereskedelmi tévéknél elsődleges 18-49 éves korosztály listáján meg toronymagas első lett a magyar film (803 473-an nézték meg, a Barátok közt meg csak 712 394 ilyen korút vonzott, minden más hétszázezernél kevesebbet).
Pedig mit is írt róla a Népszabadság kritikusa, amikor először a mozikba került (igaz, ott is nagyon sokan voltak kíváncsiak rá)?
„Ízig-vérig vidéki film. Az ilyenformán már nem is létező magyar falu paródiája. Ilyen jó, egészséges magyar figurák már ott sincsenek, vissza kellett nyúlni értük a harmincas évekbe, az Indul a bakterház korába és hangulatába. Csak az a baj, hogy már nem tudunk mit kezdeni velük. Mit röhögjünk rajtuk? Ezek nem mi vagyunk. Nem jelentenek nekünk semmit. Nevettünk eleget a bakterházon. Minek újra népszínmű színvonalon filmre vinni őket? Ami ebből a moziból a legjobban sikerült: a reklámkampány. Az a bizonyos átverés a kazincbarcikai ősanyával, az profi volt. Azt a sajtó úgy megszívta, ahogy kell. Meg is érdemelte, persze. Azon még kacarászni is lehetett, az a vicc többet ígért."
Más kérdés, hogy Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jogerős határozatában törvénysértőnek minősítette a „barcikai ősanya" nem létező régészeti leleteire alapozott reklámot, és 50 ezer forintos pénzbírsággal sújtotta a reklámkampányt megrendelő Filmsziget Művészeti Kft.-t. A Reklámszövetség reklámetikai bizottságának állásfoglalása szerint viszont a kifogásolt reklámakció nem sértette meg a szövetség etikai kódexét. A testület döntésének indoklása szakmailag lényegében hatástalannak minősítette az álhír elterjesztésén alapuló reklámakciót, mert annak a bizottság szerint nem volt „...a mozifilm fogyasztóinak konkrét fogyasztói döntésével (a mozifilm megtekintésével, a mozijegy megvásárlásával) semmilyen közvetlen kapcsolata".
Na tessék, ezzel bizonyítva is van, hogy nem a médiahack hozta a nézőket. Nyilván a film jó. A rendező-főszereplő is így gondolhatta, mert a Népszabadság washingtoni tudósítójának a mű chicagói bemutatójakor „a Megy a gőzös odahaza nem feltétlenül hízelgő kritikai fogadtatása kapcsán Koltai Róbert Jirí Menzelt és Bodrogi Gyulát idézte, miszerint a közönség a legokosabb, vagyis a legfontosabb a mozijegyet váltók véleménye".
A közönség pedig azokat a műsorokat nézi, amelyek az oldalt látható listán sorakoznak. S ezen a héten ritkán látható vendég is feltűnik rajta, a közszolgálati televízió egyik műsora a tizennegyedik. Hogy ne kelljen keresgélni, ideírom a címét: Kékfény. Inkább a tévében, mint a mi utcánkban!