Nem ismeretlen számára a cívisváros közege, hiszen a debreceni bölcsészkarra járt magyar–történelem, majd később magyar–filozófia szakra. Egyetemistaként – s az egyetem elvégzése után is – DAAD-ösztöndíjasként – hosszabb időt töltött Németországban, ezután került Nyíregyházára, ahol filozófiatörténetet, később esztétikát, képzőművészet-elméletet és médiaelméletet oktatott, a rajz szakosoknak pedig a vizuális kommunikáció elméleti tárgyait adta elő. Fő érdeklődési és kutatási köre a klasszikus modern festészetelmélet. Fontos adalék, hogy debreceni egyetemistaként ismerkedett meg a már említett – ugyancsak filozófia szakos – Gulyás Gáborral, akivel dolgozott együtt a Határ című folyóiratnál is. Kapcsolatuk a későbbiekben sem szakadt meg: a MODEM volt vezetője a művészeti központ indulásakor fölkérte az akkor már a Nyíregyházi Főiskolán tanító Kuklát, hogy különböző előadásokat szervezzen, s tavaly bevonta a ­MODEM és a nagyváradi Partium Egyetem egyik közös – a határ menti művészeti együttműködéseket serkentő – projektjébe is.

Arra a kérdésemre, hogy a ­Gulyás Gábor által már „pályára” állított ­MODEM élén miféle változtatásokat tervez, Kukla Krisztián azt mondta: ügyvezetőként kettős feladata lesz. Részint meg kell őriznie az országos nevet szerzett MODEM arculatát és művészeti rangját, másrészt két-három év múlva időszerű lesz bizonyos „arculatváltás” is. Szerinte Gulyás Gábor igen jól csengő „brandet” ­kreált a MODEM-ből, amire – mint fogalmazott – „nemcsak építeni lehet, hanem azt természetszerűleg alakítani is kell”. Kérdésemre, miszerint milyen arculatváltásra gondol, ­Kukla Krisztián azt válaszolta, hogy nem alapvető változtatásokról van szó, hanem a multifunkcio­nalitás erősítéséről. Olyan művészeti központ képe lebeg a szeme előtt, amely „nemcsak galéria, kiállítótér és magas művészet, hanem sokszínű közönséggel teli közösségi tér, koncertekkel, vetítésekkel, performance-okkal, öntevékeny alkotók izgalmas vállalkozásaival”. Szerinte kulcskérdés a debreceni egyetemisták szorosabb bevonása a MODEM életébe, de nem csupán látogatóként. Mint mondta: annak ellenére, hogy az egyetemen vizuális képzés nincs, a művészet iránt fogékonyabb diákok és amatőr csoportjaik kísérletező kedvérea MODEM-ben szükség lenne.

Megjegyzésemre, miszerint a jövőben számítani lehet-e olyan tárlatokra a MODEM-ben, amelyek csekély művészeti értékkel, ám annál nagyobb marketingerővel bírtak – ilyen volt például a Leonardo-kiállítás, amelyet számos bírálat ért –, Kukla Krisztián azt válaszolta: megértően viszonyult az ilyen tárlatokhoz, mert ezek az intézmény nevének ismertebbé tételét szolgálták, de miután a MODEM a kortárs művészeti szcéná­ban előkelő helyre került, szerinte ilyen produkciókra már nincs szükségük.

Kérdésemre, miszerint terveznek-e olyan életműtárlatokat, mint amilyen ­Bukta Imre híres és különösen nagy hatású kiállítása volt, Kukla ­Krisztián azt mondta, hogy már szervezik is a következőt, méghozzá ­feLugossy László műveiből. Közbevetésemre, hogy Debrecenben számos helyi képzőművész nehezményezi: számukra kiállítótérként elérhetetlen a ­MODEM, az új vezető diplomatikusan kitérő választ adott. Ismeri a helyi viszonyokat és ezeket a kritikákat, ennek a helyzetnek a tisztázásához időre van szüksége, ám az alkotók kiválasztásánál semmiképpen sem a lakhelyük a döntő.

Kukla Krisztián kitérő választ adott a MODEM költségvetését firtató kérdésemre is. Mint mondta, egyelőre nem árulhatja el a büdzsé sarokszámait, viszont mindent megtesz azért, hogy meggyőzze a döntéshozókat a kultúrára fordított pénzösszegek hasznáról. Véleménye szerint az esetleges kieső összeget pályázati úton, szponzori támogatásokból és jegyeladásokból kell előteremteni, bár az előfinanszírozásos pályázatok hosszú átfutási ideje is gondokat jelent.