A kolozsvári jelenség
A kolozsvári művészek közül jó néhányan olyan rangos nemzetközi helyszíneken állítottak ki, mint például az amszterdami Stedelijk Múzeum, a New York-i MOMA, a zürichi Kunsthaus vagy a Neuer Berliner Kunstverein. Nemzetközi viszonylatban is meghatározó kiadványokban írtak a munkáikról, rangos galériákkal működtek együtt. A helyi művészeti intézmények számottevő nemzetközi kapcsolathálózattal rendelkeznek, és folyamatosan látnak vendégül neves külföldi szakembereket.
A kolozsvári sikertörténet azonban nem máról holnapra létrejött „csoda”, hanem folyamatosan épülő, rétegzett jelenség. Kialakulásához és fejlődéséhez kivételes művészi tehetség, inspiráció és talán némi szerencse is kellett – de mindezek hátterében a jórészt magánjellegű kezdeményezések mellett független művészeti intézmények sok-sok munkája, nyitott szellemisége, kitartása és tudatos önpozicionálása áll.
A Műcsarnok kiállításának célja a „kolozsvári jelenség” hiteles bemutatása. A tárlat egyik érdekessége, hogy a műalkotásokon kívül a helyi művészeti élet meghatározó intézményeit is bemutatja. Ezek az intézmények sokfélék: vannak közöttük kortárs művészetet bemutató, valamint színházi és táncprodukcióknak helyet adó központok, digitális eszközökkel kísérletező műhelyek, közösségi és aktivista művészeti platformok, kiadói projektek, s megjelenik a kolozsvári képzőművészeti egyetem is, amely különösen nagy hangsúlyt fektet a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére. A kiállításon szereplő több mint harminc művész, valamint tizenhét művészeti csoportosulás és intézmény kiválasztása az utóbbi évtized – nemzetközi viszonylatban is mérvadó – kolozsvári fejleményeire fókuszál.
A kolozsvári kortárs művészet nemzetközi beágyazottságát már önmagában az is jól jelzi, hogy a művek számottevő részét nyugat-európai gyűjteményekből kölcsönözték. A kiállításon szereplő festmények, grafikák, objektek, fotók, videók és installációk között találhatóak frissen készült, illetve helyspecifikus alkotások. S ha nem is olyan közvetlenül, mint a kilencvenes évek művészgenerációjának képviselői, de ezek a művészek is érzékenyen reagálnak a helyi társadalmi-kulturális közeg kihívásaira. A történelem és az emlékezet mechanizmusaihoz, az átmeneti korszak kétértelműségeihez vagy az ideológia változásaihoz éppen úgy reflektáltan viszonyulnak az alkotások, mint ahogy a művészettörténethez vagy a festészeti hagyományokhoz. A kolozsvári kortárs művészet két markáns trendje, a figuratív festészet, valamint a kritikai és lírai konceptuális tendenciák egymást kiegészítő módon jelennek meg a Műcsarnokban.
A kiállítás különleges installációjának része egy aktív pihenőtér is, amely információk sokaságával várja a látogatókat.
A kiállító művészek
Marius Bercea, Berszán Zsolt, Betuker István, Mihuţ Boşcu, Răzvan Botiș, Mircea Cantor, Radu Comşa, Csiki Csaba, Duo van der Mixt, Oana Fărcaş, Adrian Ghenie, Simon Cantemir Hauşi, Mihai Iepure Gorski, László István, Victor Man & Papp Anna-Bella, Miklós Szilárd, Miklósi Dénes, Alex Mirutziu, Nita Mocanu, Ciprian Mureşan, Cristian Opriş, Cristi Pogăcean, Victor Răcătău, Cristian Rusu, Şerban Savu, Leonardo Silaghi, Mircea Suciu, Szabó Péter, Sergiu Toma, Gabriela Vanga, Veres Szabolcs.
