A törvény módosítását önálló képviselői indítványként három fideszes képviselő nyújtotta be: L. Simon, Németh Zoltán és Puskás Imre. A javaslatot hétfő este megszavazta a parlament. Ez nem volt kétséges a kétharmados kormányzó többséggel. De hogy mi változik, és ez mennyiben segíti vagy hátráltatja az előadó-művészeti intézmények, szervezetek életét, arra a legpontosabb választ a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke adhatta. Gyimesi László­ egyébként a hamarosan megszűnő Előadó-művészeti Tanács (EMT) elnöke volt, és feltehetően tagja lesz a helyette létrejövő Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácsnak (NEÉT) is mint a szakszervezetek delegáltja.

Gyimesi szerint a kerettörvényként funkcionáló módosítás átfogó, és időt hagy az átgondolásra. Nagy teret ad ugyanakkor a végrehajtási rendeleteknek, amelyeknek kidolgozása a minisztériumokra vár – szakmai egyeztetések nyomán. A törvény finanszírozással kapcsolatos fejezetei csak 2013-tól lépnek életbe. A másik terület, ahol a változás érvényesül, a munkajogi: ezek a passzusok munkavállalói szempontból feltétlenül pozitív hatásúak.

Megváltoznak a törvény végrehajtását segítő grémiumok is. Az eddig 22 tagú tanács helyét a fent említett NEÉT veszi át, amelynek csak érdekegyeztetési joga lesz. Belekerültek viszont a cirkuszművészet és a bábos szakma képviselői is, és az utolsó pillanatban helyet kaptak benne a függetlenek, valamint újabb tagot delegálhattak a megyei jogú városok. Kiestek ugyanakkor a minisztériumok képviselői. Alakul azonban három másik bizottság, amely a miniszter munkáját segíti, véleményez, javasol, döntéseket készít elő. Ide a tagokat már nem a szakmai szervezetek, a fenntartók delegálják, hanem a kultúráért felelős miniszter nevezi ki – a területek elismert szakemberei közül. Ezek a grémiumok (a színházi legalább öttagú, a zenei és a táncos három-három tagból áll) dolgozzák ki azt a felosztási szabályzatot, amely az együttesek és intézmények állami támogatásának alapjait határozza meg. A tervezetet a NEÉT véleményezi, és javaslatai nyomán dönt róla a miniszter.

Az előadó-művészeti törvény módosításában a leghangsúlyosabb rész, hogy az eddigi hat kategória háromra szűkül. Gyimesi nem látja ezt tragédiának, mert a régi jogszabály szerinti csoportok között akadt olyan, amelybe összesen ketten regisztráltak. Komoly vita csak a hatos kategória megszűnése körül zajlott, amely a függetleneket fogta össze. Ennek az elnevezése azonban az elnök szerint félreértésekhez vezetett, ugyanis nem szakmai, hanem jogi függetlenséget definiált: tehát a fenntartó nélküli, és nem csak a kísérletező műhelyek regisztráltak ide. A módosítás a „műfaji besorolást” hangsúlyozza.

Az „új” törvény szerinti három kategória: a nemzeti, a kiemelt és a pályázati. Az első kettő a normatív támogatásban részesülőket hozza össze. Hogy pontosan kik tartoznak ide, az még homályos. Úgy hírlik, a vidéken működő, többtagozatos társulatokról van szó a Nemzeti Színház és az Opera mellett. Ennek persze csak akkor van – a gesztusértéken túli – jelentősége, ha többlettámogatással jár – mondja az elnök. Erre azonban csak a végrehajtási szabályok adhatnak majd válaszokat.

A nemzeti és a kiemelt kategóriák finanszírozási összetétele azonban a színházak esetében jelentősen változik. Eddig ugyanis két szempontot vett figyelembe a törvény: az önkormányzati hozzájárulás mértékét és a fizető nézőszámot. Ez utóbbit bizonyos szorzókkal emelték meg a kiemelt műfaji­ csoportokba tartozó előadások (például: opera, gyerek-, bábelőadás) nyomán. Az érintettek azt fájlalják, hogy kiesik a fenntartói szempont, így semmi sem ösztönzi támogatásra az önkormányzatokat. Bár nem tudni, hogy a hamarosan változó önkormányzati törvény miféle feladatellátási szerepet ír majd elő a testületeknek. Az persze tény, hogy az előadó-művészetre fordított összeg nagyjából 2/3-át eddig is az állam állta.

A mostani rendszer többrétegű lesz: normatív, objektivizálható és szubjektivizálható alapon osztó. Az első az előadásszámokhoz kapcsolódik. A második az előadások „milyenségével” kapcsolatos: ösztönző támogatást érnek például a klasszikus vagy magyar művek, a művészetpedagógiai programok, valamint a korhatárral kapcsolatos nézőtájékoztatási rendszer. Ebben nincs szerepe az egyéni értékelésnek. A harmadik rész viszont a minőségi és értékes produkciókat honorálja egyéni belátás szerint. Gyimesi ezt nem tartja üldözendőnek, amennyiben a mértéke csak ösztönző, és nem meghatározó.

Nagy kérdés persze, hogy mekkora­ lesz a torta, amelyet szétosztanak az előadó-művészeti területen. A 2008-as törvény nyomán 2009-től 3,5 milliárd forinttal több jutott a színházaknak, a zenei és táncegyütteseknek, intézményeknek. Ez az extra pénz azóta rohamosan csökkent. Az érintettek most valószínűleg azért drukkolnak, hogy ne apadjon tovább.

Olcsóbb működést ígér-e az új igazgatási rendszer? – kérdeztük Gyimesi Lászlót. Ezt még nem tudni, de az már látható: míg az Előadó-művészeti Tanács és a helyébe lépő érdekegyeztető grémium ingyen dolgozik, a miniszter által kinevezett bizottság tagjai honoráriumot kapnak.

A függetlenek garancia nélkül

A függetlenek „szenvedik meg” leginkább a törvénymódosítást. Ők ugyanis elérték 2008-ban, hogy a törvény garantálja az állami pályázati összeg arányát. 2013-ra azonban ezt a biztosítékot elvesztik, bár pozitív olvasat szerint a módosítás igyekszik a befogadó helyeket és a kőszínházakat arra ösztökélni, hogy fogadják be a struktúrán kívüliek előadásait. Ezek a produkciók azonban nem a nagyszínházakba valók, nem feltétlenül színházépületbe készülnek. L. Simon László egyébként többször deklarálta: szükség van a függetlenek produkcióira, az együttesek nemcsak a pályázati, hármas kategóriába kerülhetnek, hanem akár a kiemeltbe is, ha közszolgáltatási szerződést kötnek valamelyik önkormányzattal. Erre feltehetően kicsi az esély – vélik az érintettek. Ez a lehetőség talán inkább a zenei területen érvényesülhet. Erre már van is jó pár példa: a Concerto Budapesttel
a ferencvárosi önkormányzat, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral pedig a szolnoki városháza kötött szerződést. Magyarországon egyébként 3200 önkormányzat van, és közülük csak 50-60 tart fenn előadó-művészeti intézményt.