Belépve a második emeleti kiállító térbe hirtelen egy furcsán kellemes érzés fogja el az embert. Olyan, mintha mindig erre vágyott volna: Nagy család, meleg otthon, kényelmes, tágas szobák, régi szép bútorok, sok gyerek, életnagyságú felnőttek, őszintén szemünkbe néző női, férfi alakok. Valahogy elmúlik a hiányérzetünk, a bizonytalanságunk: a sok rokon, unokatestvér, hozzánk közel álló emberek látványa között.

„Apám családja, a Gertlerek, Budapesten a Nagydiófa utca 16-ban éltek, míg át nem költöztették őket egy zsúfolt csillagos házba, néhány sarokkal odébb, a Király utca 33-ba. Édesapám, öccsével együtt, előtte a Wesselényi utcai zsidó iskolába járt. Nagyapámat, Gertler Jakabot magyar csendőrök a pályaudvarra vitték. Látták, amint a vonat mellett állt és integetett. Soha többé nem látták őt viszont. Dédnagyapám, Deutsch Lajos 1944. márciusában otthonából lement az utcára kenyeret venni. Dédnagyanyám le akarta beszélni, de ő ragaszkodott hozzá. Ekkor látták utoljára.” Így írt saját gyökereiről első budapesti kiállításának katalógusában a már Izraelben, a Givat Oz kibucban 1956-ban született művésznő.

A termeken átsétálva Michal Gavish családjánk elpusztított tagjai mintha élnének, mintha beszélni tudnának, akár megérinthetnénk őket. A művésznő különleges, multimédia technikával éleszti fel szellemfiguráit. A 2012-ben készült „Családi fotó” című művén a művész maga is látható, amint a képen a családtagok közé áll, pótolni az elveszett időt, azért, hogy még közelebb érezze magához őket. Az egyik álló figurára mutatva Michal a termeken áthaladva meséli: „Anyai nagyapámat innen, Budapestről Ukrajnába, Kamenyec Podolszkba vitték el, ha jól tudom ott 1941-ben pusztult el, mivel ő Lengyelországból idejött zsidó volt”.

A közeli Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga falán álló emléktábla szerint: „1941 augusztus végén a nácik 16000–18000 Magyarországról „rendezetlen állampolgárság” okán deportált zsidót Kamenyec Podolszkíjban legyilkoltak. Az áldozatok egyik internálótábora előzőleg itt (a templomban) működött”!

A festőművész családja régi fotóit felhasználva, különlegesen áttetsző tüll anyagra, fehér fátyolra festette és rajzolta meg családja újra megálmodott alakjait. A jelenleg San Franciscóban élő és alkotó izraeli művésznő ezt a kiállítását először amerikai otthonában, azután Lipcsében, majd Tel Avívban és most Budapesten mutatja be.

A Zsidó Múzeumban láthatón tárlatról április 17-én – a művész személyes jelenlétében, a közönség előtt – egy szakmai beszélgetést tartanak.