A Hadrovics-Gáldi diadalútja
A lap másnapi tudósításából kiderül, hogy a jubileumi ünnepséget Köpeczi Béla akadémikus celebrálta, aki akkor éppen a tudós társaság főtitkára volt, s egyben a kiadói bizottság elnöke. A szótárak közzététele abban az időben az akadémiai kiadó dolga volt. Ezt a tevékenységet később privatizálták. A főtitkár elmondta, hogy az első korszerű orosz szótár 1950-ben jelent meg hazánkban, s a rákövetkező 22 évben húszféle orosz-magyar, magyar-orosz szótárt adtak ki 47 kiadásban. Az általános kis, közepes és akadémiai nagyszótárakon kívül megjelentek úti szótárak és iskolai szótárak is. A lap tudósítója kurziválva emelte ki az üzenetet, miszerint a szótárkiadás nem egyszerű kiadói ügylet, hanem „a magyar-szovjet barátság ápolásának fontos és hasznos eszköze”.
Azt gondolom, hogy ez valóban így volt, még akkor is, ha sokan nem annyira a Szovjetunióba, mint az orosz nyelvbe és irodalomba szerelmesedetek bele, illetve azokba az irodalmakba, amelyekhez akkoriban az oroszon keresztül juthattunk el. Ezeken kívül még lehet folytatni sok minden mással: például azokkal a kiválóságainkkal, akik világszínvonalú orosz tudósoktól tanultak, s nyilván eközben is forgatták az akkori akadémiai könyvkiadó különböző szótárait. Nemrég kapta meg Szemerédi Endre akadémikus a matematikai Nobelnek is nevezett Abel-díjat – ő is Moszkvában volt aspiráns, nyilván nem véletlenül.
Ez semmiképp sem szovjet-nosztalgia, csak egyszerű tényközlés. A szovjetek tudomásom szerint nem is adtak ki magyar szótárakat. A Hadrovics-Gáldi könyvszekrényemben porosodó négy vaskos kötetét – mint oly sokan mások is – viszont épp Moszkvában vásároltam, a belvárosi Druzsba könyvesboltban. A hazai ár feléért, harmadáért. Sokat használtam is őket, de manapság egyre kevesebbet: a hagyományos szótárakat nálam is kiszorítja a mindennapokban az internetes megoldás. Megkérdeztem Goretity Józsefet, a debreceni egyetem bölcsészkarának tanárát, aki a mai orosz irodalom talán legértőbb fordítója, ő használja-e régi köteteket. Azt válaszolta, hogy mind a régi négykötetest (már szétesőben van), mind a Gáldi László-Uzonyi Pál-féle modernizált változatot. Ha nem találja meg a megfelelő megoldást – írta –, előkerülhet a Fenyvesi István féle szlengszótár és az orosz egynyelvű értelmező szótár, esetleg a Jelisztratov-féle argó-szótár is. Persze Goretity is használja az online szótárakat. De elárulta: ha végül minden kötél szakad, megkérdezi magyarul is tudó orosz ismerőseimet, pl. a két lábon járó orosz-magyar, magyar-orosz szótárként is funkcionáló kiváló fordító barátját, Vjacseszlav Szeredát.
Ebből is kiderül, hogy ma már a legkonzervatívabb idegennyelv-használó sem szorítkozhat egyedül a hagyományos, nyomtatott szótárra. Egy másik ismerősöm, Futász Dezső, aki évek óta ad ki szakszótárakat, szintén úgy vélekedik, hogy leáldozott a papírra nyomtatott szótárak kora, ahogy vége a CD-szótárnak is – a jelen és a jövő az internetes megoldásoké.
De térjün vissza oda, hogy lett tehát egy korszerűsített orosz szótár a kilencvenes években. Megkérdeztem Uzonyi Pál főiskolai tanárt: hogyan került Hadrovics helyére. Ő előzékenyen így magyarázta meg ezt: „Az Akadémiai Kiadó a 90-es évek végén nem a nagyszótárakat, hanem a kéziszótárakat újíttatta fel, legalábbis az orosz nyelvet illetően, mert itt nem számított akkora érdeklődésre, mint az angol vagy német nyelv területén (és ez be is igazolódott). Az orosz-magyar kéziszótár pedig Gáldi László neve alatt jelent meg, vagyis itt nem helyettesítették Hadrovics László nevét az enyémmel, csak másodikként odatették Gáldi László neve mellé. A magyar-orosz esete annyiban bonyolultabb, hogy ebben az irányban két szótár is szolgálhatott forrásként: egy Hadrovics-Gáldi, ill. egy magyar-szovjet együttműködésben készült kéziszótár, amelynek szintén egyedül Gáldi László volt a főszerkesztője. Némi tanakodás után az utóbbira esett a választás, tehát itt sem helyettesítem Hadrovics tanár urat (akit személyesen is ismertem). Egyébként ha a másik magyar-oroszt szerkesztettük volna át, minden bizonnyal Hadrovics-Gáldi-Uzonyi került volna a címlapjára.”
Hadrovics professzor ezt az új kiadást már nem érte meg. Szerzőtársa, Gáldi László még korábban, 1974-ben meghalt. Ő egyébként elsősorban romanista volt, spanyol szótár szerkesztése is fűződik a nevéhez. Hadrovics László hosszú ideig vezette a budapesti egyetem szláv tanszékét, én is odajártam. Túlzás lenne tanítványának mondani magamat, de sokszor alkalmam volt hallgatni a professzort. Valódi filológiai nyomozó volt. Egy középkori horvát kéziratot tanulmányozva bebizonyította, hogy létezett magyar nyelvű regény a trójai háborúról. Ez ugyan elveszett, de a horvát szövegben olyan fordulatokat talált, amelyek csak a magyar eredeti félrefordításának lehetettek a következményei. Így a nevezetes trójai falovat a horvát szerző „üveges lónak” nevezte – rosszul olvashatta a magyar „üreges” szót.
A régi szótárak persze nem érdektelenek, ahogy az egykori útikönyvek és nyelvleckék sem: tükrözik a kort, amely számára elkészítették őket. Sokszor nevetségesnek tűnhetnek a mára kihalt – de akkoriban még használt – fordulatok. De nélkülözhetetlenek is. Én például megkérdeztem több online szótárt, miként fordítaná oroszra a rajvezető, brigádnapló, munkaverseny kifejezéseket. Jelentem: feladták vagy badarságot írtak ki! A negyvenéves vaskos kötet tehát továbbra is nélkülözhetetlen lehet. Természetesen bennük se próbáljon senki megfeleléseket lelni a mai mindennapok, mondjuk a komputervilág kifejezéseire.
