A groningeni punkok
A teremtéstörténet persze nem ilyen egyszerű, már a kiindulópont sem egészen stimmel. Hiszen bár a súlyosan büntető, elektronikus alapú, a menő gépzenei műfajokból (pl. dubstep) bőven merítő Dopey Rotten, Skits Vicious és Jay Reaper, valamint az alapok többségéért felelős Peter Songolo valóban a hollandiai Groningenben gondolták ki együtt, hogy lehet keresnivalójuk a zeneiparban, gyökereik viszont messzebbre érnek, ha lehet hinni a hivatalos biográfiának, Afrikától úgy Angliáig. Ami sok mindent megmagyaráz, de nem szeretnék most itt genetikázni. A lényeg: új ízt kevertek ki.
A Dope D.O.D.-t kedvelőknek (viszonylag nagy tábor ez) például az tetszik, hogy a három MC a legkevésbé sem a szokásosnak mondható hiphop-klisék mentén gondolja zúzni az ütemeket, sőt külsőségeikben is puristák. Már amennyiben a punkfétis purizmus. (Dopey Rotten és Skits Vicious már nevével is punkistenek, a Sex Pistols tagjai, vagyis Johnny Rotten és Sid Vicious előtt tiszteleg.) Nincs félkilós aranylánc, és a nagyseggű lotyók is viszonylag ritka biodíszletek mellettük. Ami nem jelenti, hogy ne táplálkoznának - saját bevallásuk szerint is - a rappet előttük művelők munkásságából, a holland gettók nyelvére fordítva azt. Ez a munkásság egyébként egyáltalán nem írható le az előbb felsorolt vizuális közhelyekkel, mert a hiphop, vagyis a rap az bonyolult dolog, még ha a laikus hallgató könnyedén elintézi is azzal, hogy „hülyegyerekek hülyeségeket beszélnek”. Ennek tételes cáfolatára nincs helyünk e dolgozatban, higgyék el becsületszóra.
Nem a szeptember végén megjelent Branded-Pandora’s Box című nagylemez a holland srácok első névjegye. Fountain of Death (Halálforrás) címmel 2008-ban már kinyomtak egy online albumot, aztán birtokunkba került egy ep is tőlük. Azt már a kedves című debütcuccnál, aztán például az új, immár első igazi korongról származó, What Happened című, elképesztő képi világú videónál is lehetett érezni, miféle erő munkál az MC-kben és persze az alapokat jegyző producerekben. A teljes lemez pedig remekül beváltja az ígérvényeket, a Branded ugyanis tényleg kinyitja Pandora szelencéjét, amennyiben masszív, súlyos, sokkoló, agresszív és dühös.
Az első, amúgy címadó opusz után már túl is vagyunk a leggyengébb eresztésen, lehet hátradőlni és a halálraítélt nyugalmával várni, hogy a verbális aratógép meg a zenei daráló dolgavégeztével új halmazállapotban ébredjünk fel, és lazulni kezdjen szépen az ökölbe szorított kéz. Mi már azt is örömként tudjuk elkönyvelni el, ha egy lemezen két-három tökéletes-közeli dal található - a Branded rendesen túlteljesíti a tervet. A már említett What Happened, a Simon Rooflesszel közös Real Gods, a Redrum, a Sean Price-szal rögzített Psychosis egyértelműen a közelmúlt legbombább trackjei közé sorolandó, és így van ez a Gatekeepersszel, a Blaow!!!!-val, a Mothershippel, vagy a lemezt záró Dark Age-dzsel, ami hagyományosnak mondható ritmusképletű, sötét hangulatú rapszám..A fennmaradó darabok is bőven átlagon felüliek, unalomba semmi nem fullad. Ez köszönhető például a vendégproducereknek, Floris Jonkernek, Posijnak, Manbeardnek, Moshine-nak és Manicnek.
A magyar közönség találkozhatott már a Dope D.O.D.-val a miskolci Factory Fesztiválon, állítólag őrületes zúzás volt. Aki lemaradt, október 22-én bepótolhatja a mulasztást, az A38-on ugyanis újra kiderül, milyen a holland punk, ha rap.
