Eleinte úgy tűnt, hogy nem az érdektelenség, sokkal inkább az eső lesz a legnagyobb ellensége az éjfélig meghirdetett, utcabállal felvértezett rendezvénynek. Azt mondani sem kell, az ötlet egyszerre trendi és hiánypótló, hiszen ha már a múzeumoknak, galériáknak, levéltáraknak is van már saját éjszakájuk (reménykednek a virágkötők és a képkeretezők), akkor a könyvnek már-már kötelező. Szerencsére az ötlet legfőbb ítészei, az olvasók is így gondolhatták ezt, így a nyolcórai "kezdésre" csakhamar benépesült a tér. Ezt most ne úgy képzeljük el, mintha startpisztolyt sütöttek volna el, hiszen látszólag ugyanazt művelte mindenki nyolc óra után is: körbe-körbe sétált a téren a standok között, engedményre, kedvenc szerzőre vadászva. Aztán híre megy, hogy a Magvetőnél a kortárs irodalom nagyjai csapolnak majd sört, a Kalligramnál jóféle fehér borokkal és pogácsával várják az éjféli látogatókat, s talán pálinka is lesz, bár azt senki sem tudja, még hogy hol, de többen az erdélyi könyvkiadókra tippelnek.

Pár perccel később már minden hozzávaló a helyére kerül: a Nagyszínpad előtt a Harmonia tánciskola tagjai ropják az örökzöldekre, a standok előtt pedig a leendő örökzöldek dedikálnak. Elvis, Tom Jones, Whitney Houston megunhatatlan dallamaira mozdulnak a lábak, bokák, cha-cha-cha, rockbilly, angol keringő - nincs, aki ne csábulna el egy pillanatra. Darvasi László, ekkor már rég a világost méri, kevés habbal, avatottan. Sorban állás után szert teszünk egy fél pohár Esterházy-féle selymes sörre, amiről az is kiderül, hogy ingyen van. A Magvető standjának ettől a pillanattól nincs ellenszere, főként, hogy a szerzők folyamatosan froclizzák egymást.

- Esterházy elrontotta a csapot - mondja például Darvasi, s kicsit csalódottan nyújtja át a szinte teljesen fehér műanyag poharat egy vásárlónak. - Olyan habos, mint a prózája - teszi hozzá. Közben már érkeznek a sörre szomjas, de amúgy borivó Spiró- és Tóth Krisztina-rajongók is. Most mindegy, hogy ki a nagyobb sztár, kinek jelent meg frissen könyve, és kit állnak körül tömött gyűrűben a tévések. Minden a könyv sokak szerint veszni látszó erejéről szól, amelyen azonban nem fog a gazdasági válság. Az Európa standján például alig győzik eladni a könyveket, úgy tűnik hétfőre kifogynak a készletekből, s nem lesz mit árulni. A kínálat már így is foghíjas: Bulgakov, Capote, Kafka igen kelendő. Az érdeklődésre mi sem jellemző, hogy egy elszánt olvasó egyszerre vette meg az egész Szabó Magda-sorozatot. Ott helyben. Faltól falig.

S tényleg: miközben kigyúltak fejünk fölött a lampionok, a standok is intimebb fényekbe öltöznek, szinte alig lehet megállni, hogy az ember ne vásároljon valamit az eső- és könyvszagú téren. Az eltűnt idő nyomában utolsó, hetedik kötetét veszem meg az Atlantisznál, majd egy igen jó áron mért Örkényt még a régi sorozatból (darabja ezer forint), s akár egy nővel, hosszan szemezek Kántor Péter válogatott verseskötetével és a Scolar kiadó hihetetlenül elegáns világirodalmi sorozatának legújabb darabjával.

A hangulat egyszerre magkapó és bizakodó a téren. Dacára a statisztikának, a konjunktúrának, mintha megerősítené hadállásait a könyv. A Magvetőnél rekordot állítottak be már a könyvfesztiválon (50 százalékkal haladták meg az eddigi fesztiválok eladásait), s a könyvhéten már pénteken összejött a tavalyi bevétel, de nagy a forgalom a Kossuthnál, a Kalligramnál is. És persze, a sörgyártók se nagyon panaszkodnak...

Budapest, 2009. június 6. Esterházy Péter író sört iszik az Ünnepi Könyvhét Könyvek Éjszakája elnevezésű rendezvényén a Vörösmarty téren. MTI Fotó: Kollányi Péter