Idén 25 jelölés érkezett, ezt szűkítették végül tíz műre, amelyből a szakmai zsűri (irodalmi lapok vezetői, kritikusok, olyan szerzők, akiknek tavaly nem jelent meg kötetük) pontozása alapján választották ki a legjobbat. A listán többek között Aczél Géza, Bertók László, ­Garaczi László, Borbély Szilárd egy-egy műve szerepelt. Térey és Spiró már korábban részesült a díjban, míg Szilasi László A szentek hárfájáért tavaly a Rotary Irodalmi Díjat vihette haza. Így Esterházy elismerése nem keltett különösebb meglepetést.

Aegon Irodalmi-díj átadása

A választást az is megkönnyítette, hogy a szakmai zsűri indoklása szerint az Esti a tavalyi év legizgalmasabb irodalmi vállalkozása. Ezzel nehéz is lenne vitatkozni. „A mű olvasható regényként és novella­füzérként, de olvasható úgy is, hogy miként és miért is nem lehet ma a megszokott módon regényt, novellát, tárcát, levelet, jegyzetet írni. Közben biztosít arról, hogy mégiscsak lehet."

- Nem lehet mindent leregényezni - reagált a szerző a zsűri indoklására. Bodor Ádám Sinistra körzete regényebb, mint az ő műve, tette hozzá, miközben akörül is ádáz vita dúlt. Természetesen érti, hogy amikor a kritikusok regénynek aposztrofálják az Estit, akkor valami jót, dicsérőt mondanak, így nem is fog kapálózni ellene. Pláne, hogy a magyar olvasói szokások is a regény ­felé billennek el, miközben azt is tudja, hiszen triviális: novellákról van szó.

Felidézte azt is, milyen érzés volt a kiadótól hazafelé először kézbe venni egy-egy művét. Főként a Bevezetés a szépirodalomba című vaskos kötetet, amelyet akkor és ott látott először egyben. Az Erzsébet hídon átautózva, Janis Joplint hallgatva komoly veszélyt jelentett akkor a honfitársaira, elevenítette fel az emléket. A felelőtlen boldogság pillanatai ugyanis ezek, amikor még nem tudni a könyvről, hogy ­mennyire rossz, még nem indult el a saját útján, senki sem szól bele a szerző csöndes örömébe. Csak az fontos, hogy a könyv megvan, hogy ott van. Tapintható.
Kosztolányiról szólva (az indoklás szerint ha Kosztolányi élne, valami effélét csinálna Estivel, mint amit most Esterházy a kölcsönvett hőssel) annyit mondott: örök olvasói élmény látni, hogy mit csinált a Nyugat prominens szerzője a magyar mondattal. Érdemes megnézni a Kosztolányi előtti és utáni mondatot. Ami aztán elvezetett az Ottlik-féléhez.

Az AEGON-díjat azért is tartja fontosnak, mert a kitüntetett író társdíjat is adhat, s így kapcsoló­dási pontokat hozhat létre más ­művészeti ágakkal. Hiszen Bartók is ugyanazzal foglalkozott annak idején, mint Joyce, vagy másként: az elbeszélés nehézségei a kortárs zenében is megmutatkoznak. A ­„civil" irodalmi elismeréseknek pedig azért is örvend, mert egy-egy ­díjat alapítani nagyon nehéz és rejtélyes dolog. Elengedhetetlen a díjazottak névsorának presztízse, de néha több is kell. Szerencse és egy kis elegancia.