A díjat 2006ban azért alapították, hogy elismerjék az előző év legkiemelkedőbb irodalmi teljesítményét. A szakmai zsűri által kiválasztott díjazott egy másik művészeti ágból jelölhet társdíjast. Jónás Tamás azt mondta: nem voltak benne kételyek, nem kellett sokat gondolkodnia, hogy kit jelöljön, bár indoklást nehezen tud adni - talán az a legmeggyőzőbb, hogy annak ellenére kapja Juhász Gábor a társdíjat, hogy a barátja.

Juhász Gábor az elmúlt két évtizedben több formációban játszott, négy-öt éve kezdett saját projekteken dolgozni: dalokat írt Marozsán Erikának, létrehozta a Szájról szájra produkciót, segített Szalóki Ági Karády-lemezében, és két éve készítette el első saját lemezét. - Mostanában az alkotás valóban dominánsabb, mint korábban - mondta lapunknak adott rövid interjújában tegnap.

- Ameddig mások produkciójának a létrehozása egyszerűbben ment, addig azt csináltam. Most már majdnem annyira könnyű a saját gondolataimat, dallamaimat megvalósítani - de még mindig nem könnyebb, számomra gyötrelmes dolog írni. De ez belső gyötrelem, azzal boldogul az ember. Egyébként is pokoli nehéz, a saját pénzem fektetem bele, én vitatkozom a gyárral, alig kapok támogatást - abban reménykedem, hogy a díj segítségével gördülékenyebben mennek majd a dolgok. De a nehézségek dacára nem tudok már csak másoknak írni, egyre többször vállalom, hogy én hozom a döntések oroszlánrészét.

Mondhatni, ennek bizonyítéka új, 1978 című lemeze is, amelyről azt mondja: a szüleinek állít vele emléket. - Nem egy konkrét évről szól, inkább egy olyan ideális időszakról, amikor jól éreztem magam, amikor együtt voltunk a szüleimmel, a családommal. Egy 1978as hangszeren játszom a lemezen, megtaláltam egy akkori bérletemet - egyszer csak összeállt, hogy ez legyen a cím. Most még nincsenek befejezetlen dalok a tarsolyában, azt mondja: nyitva vannak a kapuk, bár még nem tudja, milyen irányba megy majd. Mindenesetre a díjjal biztatást kapott.

Jónás Tamás azt írta indoklásában: az egyébként halk, szelíd zenészt ő duhaj, hedonista észtnek látja. - Észtnek valóban láthat, hiszen anyám az volt, és hozzá hasonlóan én sem értem mindig pontosan az itteni viszonyokat, ezért néha idegennek érzem magam. De sokkal szorongóbb vagyok annál, hogy igazán duhaj és hedonista legyek - bár ha Tamás azt mondja, létezik, én is szeretném már látni a saját hedonizmusomat!