Nehéz a magyar kedvére tenni. Itt van mindjárt a Géniusz, az alkimista című új (na még egyszer: új) MTV-minisorozat, ehhez képest a múlt hét legnézettebb produkciója az Üdítő – Szilágyi Tibor műsora volt a közszolgálati egyes csatornán. Mármost nem az Üdítővel akad itt a gond-probléma (a végtelenített archív parádézás immár életünk szerves része), még csak nem is azzal, hogy 812 ezren nézték a Máthé Erzsi kabaréjeleneteiből összeállított ismétlés ismétlését („inkább ez, mint a sok szemét”); hanem inkább azon kellene tűnődni csöppet, elsősorban emtévéileg, miért nem vonzza a szemet az, ami friss és legalábbis fogyasztható.

A rutinos olvasó e felvezetésből már nyilván sejti, hogy a konklúzió itten arra fut ki: a Géniusz, az alkimista a vártnál kellemesebb élményben részesítette azt a tizenhét kitartó embert, aki szerda, csütörtök és péntek este bátran odakapcsolt az MTV-re. Ha az alkotók részben a fogadtatástól tették függővé a folytatást - és igen -, akkor most aligha várhatják az ajánlatot az újabb forgatókönyvre, miként a ravatalnál mondjuk el már azt is, hogy az RTL Klub és a Tv2 által kibérelt 30-as nézettségi listára a fentebb nevezett Üdítő (na még egyszer ezt is: mint az MTV legnézettebb műsora!) 29.-ként szerénykedett oda, miközben az ominózus sorozat három epizódját hozzávetőleg összesen nézték annyian, amennyien az ősi kabaréjeleneteket.

És most mindenki álljon fel, s maradjon néma egy percre.

A Géniusz, az alkimista alkotógárdája nagyjából lefedi a három szériát megélt ex-MTV-sorozatot, a Tűzvonalbant (amely a Duna tv-n folytatódik), s bár tele van hángérienséggel, a Fonyódi Tibor jegyezte forgatókönyv meg van írva, miként Soós Péter rendező munkáján se fintoroghatunk sokat. A misztikus krimi/thrillerként címkézett sztori amúgy véletlenül Pécsett játszódik - most kacsintottunk egyet a kulturális fővárosság miatt -, s heves bölcsek köve-keresésre épül. A renitens rendőr (Stohl András) történész apja halála miatt nekiáll nyomozni, a professzor (Alföldi Róbert) titokzatoskodik és professzoroskodik, a tanítvány (Tenki Réka) makacsul kutat és megy előre, a rosszfiú (László Zsolt) furcsákat mond és nagyon néz, a jó csaj (Erdélyi Tímea) pedig fenekét kitolva tornászik: nagyjából meg is lennénk.

De csak nagyjából, mert a több szálon futó cselekményt meg-megzavarja néhány csavar, továbbá a csodás pécsi utcákat-lankákat-építményeket kulisszaként használó akció. S akkor még a krimi és az okkultizmus lényegét adó soft szabványmondatokról nem is beszéltünk: „Kinyírnak, hogyha beszélek." „Kötve hiszem, hogy az ólom valami mágikus por hozzáadásával arannyá változna." „Nem Prága a mágikus város, hanem Pécs." „A bölcsek köve létezik." (Hát persze: péntek estére meglett az is.)

Hogy nézhető (volt) a Géniusz..., azt most már a hajra lehet kenni, azzal együtt is, hogy a 250 millió forintból forgatott produkció nem veheti föl a versenyt külhoni „vetélytársaival". De legalább az alkotók se fetrengtek aléltan saját nagyságuktól, a „tudjuk, hol a helyünket" dicséretes önreflexióval jelezték, például abban a jelenetben, amelyben a városba Cadillacen érkező Stohl főrendőr helyi kollégái igazoltatására reagál: „Nem azért jöttem ide, hogy Tom Hankst játsszak a pécsi Da Vinci-kódban."

És most, levezetésképpen, jöjjön néhány kabarétréfa.