A Berlinálén már enyhül a kínai cenzúra
A német fővárosban most mindenki azt találgatja, vajon hogyan ünnepli majd a ma este startoló Berlinale a hatvanadik évfordulóját. Ami már biztos, hogy városszerte tartanak majd programokat, és az ünnepet hivatott idézni a fesztivál plakátjaiból készül óriás installáció is, mellyel holnap este nyolckor a Brandenburgi kaput burkolják be. Ezt Fritz Lang klasszikusának, a Metropolisnak a bemutatója követi. Mindeközben pedig a Berlinalék korábbi 800 vendégének portréival hintették teli az egész várost. Legalább van mit nézegetni a fogcsikorgató hidegben, és a sokszor csaknem húszcentis jégpáncéllal borított járdákon.
A veterán fesztiválozók azonban inkább arról pusmognak, hogy mindemellett erős filmfelhozatal sem ártana, már ha felhőtlen ünnepre vágynak a berliniek. Az aggodalom nem alaptalan. A Berlinale szenzációnak számított, amikor 1951-ben először megrendezték. A második világháború után, a hidegháborúval a háttérben azonnal felfigyelt a világ arra a kezdeményezésre, amely a megosztott Európa közepén indult útnak. Dieter Kosslick igazgató az elmúlt kilenc évben azonban gyökeresen megváltoztatta a rendezvény arculatát. A szervezők már nem rohannak ész nélkül a nagy öregek után: az idei versenyben például egyedül Roman Polanski sorolható ebbe a kategóriába. Lesznek viszont nagy berlini visszatérők - Zhang Zimou, Jasmila Zbanic, Michael Winterbottom és Wang Quan'an -, olyanok, akik korábban már kaptak Ezüst Medvét.
A programot áttekintve mindemellett jól látszik, hogy fiatal tehetségek után is kutatnak, és nagy merészséggel válogatnak a világ legegzotikusabb filmművészetének terméséből. Még a magyarból is: Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascal című műve is belefért a berlinalés ízlésbe, igaz, nem a versenyprogramba, hanem a Forum-szelekcióba. Egyszóval a 2010-es fesztiváli szezonnyitó számos meglepetést tartogathat, nincs tuti recept, nincsenek előre prognosztizálható győztesek. Végül is, Kosslick vezetésével továbbra is a saját útját járja a mustra, és teheti is, mivel a válság nincs hatással a megarendezvényre: a költségvetés évek óta stabil, mintegy 18 millió euró.
„Fogalmam sincs" - feleli őszintén Werner Herczog filmrendező, a zsűri elnöke arra a nem túl eredeti kérdésre, hogy „milyen a jó film?". Aztán persze hozzáteszi: „azt érezni kell". Idén ezek az érzések ráadásul sokfélék és sokszínűek lesznek, hiszen a zsűri több mint nemzetközi.
- A kínai filmnek különösen fontos a Berlinale - teszi hozzá Yu Nan kínai színésznő, a Werner Herczog vezette zsűri tagja. Szavait most konkrétan is érthetjük, mivel a mustra nyitófilmjéül is kínai művet választottak, a már említett Wang Quan'an rendezte Tuan Yuant (Apart Together), azaz Külön együttöt. Persze azon túl, hogy egyedi hangvételű, roppant lassú, politikai töltésű drámával van dolgunk.
A mű egy öreg katona története, aki Tajvan elszakadása után csak ötven év múltán mehet vissza Kínába, a szerelméhez és a fiához, akit sosem láthatott. Az asszony, akinek már népes családja van, a férfival akar menni, a férje is nagylelkűen elengedné. A film vége azonban kiszámítható (elvégre államilag finanszírozott alkotásról beszélünk): az asszony marad Kínában. De a jelenteket elnézve mégis érezhetjük úgy, hogy valamiféle enyhülés tapasztalható a hírhedt kínai cenzoroknál. Az, hogy akár már tréfálkozni is lehet a kockafejű bürokratákon, és szabad beszélni olyan társadalmi dolgokról, amelyek mindmostanáig tabunak számítottak, izgalmas társadalmi folyamatokról árulkodik.
