Nem arról van szó persze, hogy Mérő László mesterségesintelligencia-kutatással, pszichofizikával, gondolkodáspszichológiával és gazdaságpszichológiával is foglalkozó matematikus gondolatai különösen megterhelők lennének, sőt. Ám annyi azért biztos, hogy a Magyar Narancs tárcarovatában megjelent írásaiból válogatott, Maga itt a tánctanár? című hangoskönyvét nem lehet csak úgy mellesleg meghallgatni.

Olyasféle dolgokat jár körül, amelyekről mi, magunk is gondolkodunk, arról például, hogy helyes volt-e, hogy Kertész Imre vagy Rubik Ernő átvette a Magyar Szent István-rendet, öröklődik-e az intelligencia, vagy miféle szociális kód jellemző a magyar emberekre. Mérő saját írásairól így vélekedik a hangoskönyv borítóján: „Esszét írok, hogy provokáljam az olvasó eszét. Elképzelt ideális olvasóm, illetve hallgatóm az, aki csak egyszerűen intellektuális kalandra vágyik.”

Populizmus című írásából érthetjük meg a szerző gondolkodását a legpontosabban. Einsteint idézi: „Mindent le kell egyszerűsíteni, amennyire csak lehet. De nem jobban!” Mérő jól kezeli az arányokat, tudományos hátterű írásaiban, Einstein intelmeinek szellemében, egyszerűsít.

Néha mégis messzire gurul a gondolatgombolyag, ezért jobb nem egy szuszra végighallgatni, tanácsosabb az ötperces írások (ezúttal hanganyagok) között mazsolázni, egy alkalommal csak egyet-kettőt meghallgatni. Tapasztalatból tudjuk: ha hallunk egy viccet, azt képesek vagyunk megjegyezni. Talán még kettőt is. Ha annál többet mesélnek nekünk, másnap már egyikre sem emlékszünk.

László Zsolt színművész kellemes, mély hangja igen meggyőzően közvetíti a népszerű tudományos gondolatokat, az írások közé szerkesztett zene viszont kínosan gagyi szintetizátorhangon szólal meg.

Ezt bizonyára nem hívná segítségül egyetlen tánctanár sem.

MÉRŐ LÁSZLÓ: MAGA ITT A TÁNCTANÁR?
Kossuth, Mojzer