Kivételes alkalom, hogy nem pénzszűkéről, rolólehúzásról kell panaszkodnia egy intézménynek, hanem arról számolhat be, hogy valami megújult, bővült, frissült. Ezt mondja az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója, Ács Piroska is. Évek óta egyetlen szobában nyomorogtak a Táncarchívum munkatársai és kutatói; ha ötnél több ember próbált anyagot gyűjteni, valakit már az ajtóba ültettek.

Szentpál Olga tánccsoportja Angelo (Funk Pál), 1924

Az OSZMI azonban átszervezte sorait: a tánctár rendelkezésére bocsátotta a szomszédos gazdasági irodát is. Ott kutathatnak azok, akik nem védett anyagot lapozgatnak, valamint azok, akik a tízezer videóanyag valamelyikét néznék meg. NKA-s pályázati pénzből, 2,9 millió forintból lett forrás némi beruházásra is.

2014 első felére a közgyűjtemény raktári, munka- és közönségforgalmi területe megnőtt és megújult. A bútorokat lecserélhették, és az élelmes gyűjteményvezető, Halász Tamás a karácsony utáni leértékelésben megvette azt a hatalmas képernyőjű televíziót, amelyen akár csoportok is nézhetik a felvételeket.

DVD-lejátszót civiladományból kaptak, mint ahogy adományok és hagyatékok frissítik folyamatosan az archívumot. Európa egyik legnagyobb táncszakgyűjteményéről van szó, amely az ötvenes évek óta gyarapszik, és negyed évszázada tartozik az OSZMI-hoz, és immár több mint két évszázad emlékeit őrzi. A videotárban a tízezer tétel négyezer hordozón találhatómeg, köztük vannak régi celluloidszalagok is a negyvenes évekből. Többek között a Trafó teljes VHS-gyűjteménye is idekerült.

A dokumentációs gyűjtemény mintegy száz folyóméter: a mappákban minimum félmillió lapkivágat, apró nyomtatvány és sok más anyag található az 1910-es évektől. A Színházi Élet 1923–1938 közötti számait is feldolgozták. Egymáshoz lapul temérdek régebbi külföldi folyóirat, a legutolsó 2011-es; azóta pénzszűke miatt nem jön több.

A könyvtárban hatezer kötet várja a szakavatott érdeklődőket, a hagyatéki gyűjteményben nyolcvanöt személy és intézmény anyagait őrzik. Náluk vannak a hazai táncművészet és tánctörténet nagyjainak kincsei, többek mellett Dienes Valériáé, Harangozó Gyuláé, Havas Ferencé, Imre Zoltáné, Lakatos Gabrielláé, Milloss Aurélé, Róna Viktoré, Szentpál Olgáé.

Nemcsak balettanyagot és mozgásszínházat gyűjtenek, hanem mindenféle táncot, a revütől a néptáncig. A gyűjteményvezető megmutat jó néhány érdekességet a raktárban is. Ilyen például a hímzett fotóalbum, amelyet a gyöngyösbokréta mozgalom tizedik születésnapja kapcsán a Magyar Bokréta Szövetség elnökének, Paulini Bélának állottak össze a mozgalomban részt vevő települések. Mindegyik fotórész mellé díszes képeket pingáltak a tehetségesen rajzoló asszonyok. Belepörget a legrégebbi könyvbe is, az 1797-ben kiadott, gótbetűs Tánc- és illemtankönyvbe.

Látunk egy kiadványt, amelyet a teljes Pina Bausch-társulat dedikált Wuppertalban – nem sokkal a koreográfusnő halála előtt. Kihengergeti Isadora Duncan (világhírű idyllikus tánczosnő) 1902-es vendégjátékának plakátját, és megtudjuk Halásztól, hogy akkor törte össze a táncosnő szívét a sármőr magyar színész, Beregi Oszkár.

Megtalálható a kincsek között a Gyagilev Balett 1912-es Magyar Királyi Opera-beli vendégjátékának posztere is. Ez azért különösen fontos, mert ekkor lehetett látni Nizsinszkij legfontosabb szerepeit. A rózsa lelkét (is) játszották, amelyről önálló fotót őriz a tánctár.

Megnézzük a Nemzeti Balettet alapító Harangozó Gyula barna puhakalapját, Lakatos Gabriella premierajándékát, egy körte alakú, preparált mentalikőrös üveget, benne egy felhúzható-pörgő balerina. Róna Viktortól is van két premierajándék, az egyiket a Diótörő hercegeként, a másikat A világ teremtése bemutatója után kapta.

Halász Tamás mesél azokról az egykori balerinákról, akik segítenek a képek azonosításában. Többek között a 88 éves, roppant friss és jó memóriájú Mák Magda, aki 1936-tól volt tagja az operának, és fotók százait tette helyre, megfejelve néhány sztorival. (Hatvanezer fotót leltároztak eddig, és dobozok tucatjai tömve várnak az azonosításra, ezt azért nehezen bírja két munkatárs.)

Az első magyar balerináról, Aranyvári Emíliáról keretezett másolat lóg az archívum bejárata fölött, és tele a két terem az Operaház, továbbá Szentpál Olga produkcióiról készült fotók kópiáival. Az archívumban az évtizedekkel ezelőtt leltározott könyvek között akad olyan, amelyben felbukkan egy komoly értéknek számító dedikálás, amely legalább százszorosára emeli a kötet értékét.

És Gombár Judit jelmeztervező csodás ajándékának hátlapjához ragadva pedig előkerült egy olyan terve, amelyet történetesen MauriceBejart egyik koreográfiájához készített. A duplumokat külön gyűjtik, aranytartaléknak vagy cserealapnak.

A táncarchívum látogatóinak száma az elmúlt időszakban jelentősen növekedett. 2005-ben 48 kutató járt ide, tavaly – a heti három nap nyitvatartás mellett – 300-an fordultak meg. Idén április közepéig 250 látogatójuk volt. Halászék kutatószolgálatként is működnek, szakmai konzulensei megannyi tánckönyvnek, folyóiratnak és szakdolgozatnak. Az OSZMI csatlakozott a Magyar Nemzeti Digitális Archívum által koordinált MaNDA programhoz.

Hat felsőfokú végzettségű közfoglalkoztatott dolgozott náluk, az egyikük hat hónapot töltött a táncarchívumban, és hamarosan visszatér újabb hét hónapra. Bár a MaNDA folytatja a programot, hat helyet csak négyüknek jut munka ezentúl a gyorsított ütemű digitalizálásban, feldolgozásban.