Nyilván ez köszönhető volt annak is, hogy Liget-párti előadókat nem kértek fel, ami viszont arra válasz, hogy az egész Liget Projekt előkészítése olyan belterjesen zajlott, hogy az ellenvélemények nem is tudtak érdemben érvényesülni.

Persze, hogy most, amikor már látjuk a projekt vegyes, és nem valami lenyűgöző eredménnyel lezárult építészeti pályázatát, akkor ebben a helyzetben az eddig kevéssé érvényre jutott ellenvélemények felerősödnek.

Most már jelentős tekintélyű építészek is csatlakoznak az ellenzők táborához, s ez további súlyt ad az obstruálók eddig reménytelenül hatástalan tiltakozásának.

A péntek délelőtti, Osskó Judit által moderált konferencia egyik sztárfelszólalója kétségtelenül Zoboki Gábor volt, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a ligeti Nemzeti Galéria tervpályázatára direkt egy olyan pályázatot adott be, amely nem a Városligetbe, hanem a Budai Várba, a Szent György tér beépítetlen területeire képzeli az új MNG-t.

Zoboki a konferencián megismételte lapunknak adott pénteki interjújának gondolatait, miszerint a liget projekt tervpályázata után már látjuk: a csoda nem jött el Budapestre. És itt van a protest ideje. Megemlítette: a liget önálló identitás és az oda tervezett új múzeumi funkciókat máshol is el lehetne helyezni, de ehhez egy komplex Budapest-fejlesztési program kellene, mert most csak szabásmintákat mutogatunk egymásnak, mint Sándor György híres tréfájában. Mint említette, harmincöt olyan kihasználatlan épületet számlált a főváros belső részein, ahol ezek a múzeumok elhelyezhetők lennének. Például az Andrássy út épületeinek 20 százaléka üres. Maga a Nemzeti Galéria pedig jobb lenne, ha a Várban maradna, a Szent György tér nyugati oldalára építendő új galériaépületben. „Egy nagy közgyűjtemény tudja csak megoldani a Szent György tér nagy fekete lyukának problémáját" - mondta. Az általa bemutatott oszlopcsarnokos épület azonban túl monolitnak tűnik és látványában egy modern Parthenont idéz – persze nem véletlenül, mert mint Zoboki említette: a Budai Várat újra szent hellyé, a „magyar Akropolisszá" kell tenni. Ha terve nem is tökéletes, Zoboki bedobta vele a féltéglát a pocsolyába, s végre talán egyenrangú vita kezdődik a koncepciók képviselői között.

A másik nagyon várt felszólaló Marosi Ernő művészettörténész volt, aki arról beszélt, hogy a nagy múzeumok alapításának ideje, szerepe összefügg az urbanisztikai szerepükkel. Ezeknek a nagy közintézményeknek és épületeiknek a maguk idejében városfejlesztő hatásuk volt, amely azonban később úgy változott, hogy az új múzeumok már más, kihasználatlan épületekben vagy területeken jelentek meg, s lényegében ez tart ma is. A Liget Projekt ezzel szembe megy, mondta. Szerinte a Magyar Nemzeti Galéria egykori különválasztása sem kommunista találmány volt, hanem a múzeumok differenciálódó történeti fejlődésének következménye.

Szóba került a konferencián a Vidám Park helyén építendő úgynevezett biodrom. Ezek a fajta építmények virágkorukat élik a világban. Lényegében hatalmas zárt csarnokokban létrehozott mesterséges ökoszisztémák. Ilyen épülne Budapesten is, amelyben a Pannon ősvilágot rekonstruálnák, s mutatnák be élményszerűen, mintegy 17 ezer négyzetméteren, egy dombvonulatot imitáló 20-40 méter magas üvegtető alatt. Projektterveit Paulinyi Gergely, a Mérték stúdió munkatársa mutatta be.

Jámbor Imre tájépítész a Városliget eredeti parképítészeti koncepcióját idézte fel, amibe nehezen illeszthetők be a múzeumnegyed épületei.

Más előadók olyan kihasználatlan városi helyszínekről szóltak, ahol a ligetbe tervezett új múzeumok elhelyezhetők lennének. Bugár Mészáros Károly például a Néprajzi Múzeumnak a Hild-tervezte Mária Terézia (más nevén Kilián) laktanyába költöztetését javasolta mint lehetőséget. Erő Zoltán építész a nyugat-európai, nagyon kedvelt, milliós látogatottságú párizsi, londoni, müncheni műszaki múzeumokat vetette össze a kiállítóhely nélkül vegetáló hazai műszaki múzeummal és kétségbe vonta azt az irányt, hogy a világ modernizálódó közlekedési múzeumai mellett vajon jó irány-e a ligetben egy replikát visszaépíteni közlekedési múzeumnak, amelybe például a repülők már nem férnek be (mondjuk eddig is a Petőfi Csarnok emeletén voltak).

Ráday Mihály szebbnél szebb elhagyott ipari csarnokokat (például a MÁV északi járműjavítójának épületeit) és üresen álló városi épületeket, valamint foghíjakat mutatott be, mint lehetséges múzeumi helyszíneket. És mellesleg támogatólag nyilatkozott Zobokinak arról az elképzeléséről, hogy az MNG a Szent György térre kerüljön.

Mint a meghívóban írták: „A konferencia akár fordulópontot hozhat a Liget Budapest projektre vonatkozóan".