A kiindulás az, hogy már megint készítettek egy jó animációs filmet, tökéletesen valószínűtlen szereplőkkel. Az egyik föltételezi a másikat, ha nagyon érthetetlen, hogy miért három sárga kapszula játssza a főszerepet a moziban, akkor muszáj a történetnek jónak lennie, különben mit szeretnénk ezeken a lényeken.

A gyerekek másképp viszonyulnak ehhez. Ott vannak a minyonok a Grúból, kedvenc filmjükből, végre ők is kapnak főszerepet, ehhez csak le kell forgatni az előzményfilmet, vajon hogyan is kerülnek ezek a helyes, nadrágos cukorkák a gonosz szolgálatába. Nekik az egész nem okoz gondot, nevetnek, amikor nevetni kell, feljajdulnak, ha fáj, visszatartják a lélegzetüket, ha aggodalmas a helyzet. Csakhogy a pénztárca a felnőtteknél van. Őket kell meggyőzni arról, hogy ez családi film, mindenki jól fogja érezni magát a hűtött moziban. A történet szerint a minyonok évmilliók óta élnek a földön,mindig a gonoszt választják gazdájuknak, a T-Rextől Drakuláig és Napóleonig, csak mindig valahogy elbénázzák vagy elbénázza helyettük a világ, így aztán ott maradnak gazdátlanul, lelassulva és deprimálva az Antarktiszon, amíg egy hős, vagyis három meg nem elégeli népe nyomorúságát, és…

Most éppen három sárga kapszula az ember legjobb barátja

A vándorlás vége sokunknak az élet kezdete, a hatvanas évek. Hozzá New York, majd London. Hippik, félig vagy egészen beszívott, kába békeharcosok batikolt pólóban, trapézfarmerben és zene, zene. Beatles meg Hair, meg elfelejtett együttesek el nem felejtett számai. Végig azt érzi az emberméretű néző, hogy ismerős ebben a világban, hogy már látta ezt a filmet, még ha nincsenek is konkrét idézetek benne.

De mikor? Ez a hatvanas évek James Bond-aranykora, a Goldfinger is ekkor készült, és abban is ilyen furcsa, irdatlan méretű fegyverekkel harcoltak, mint az a lávalámpa puska, amivel a minyonok lövöldöznek. Nem rossz tipp, de rögtön jönnek hozzá a kiegészítések, feljön valaki az utca alól, fején a csatornafedő, aha, ez a Helpből van, az irhakabátos szaladgálás a városban talán a Doktor Zsivágóból. Okos, okos, mert megáll a történet a lábán, nevetgélnek rendületlenül a gyerekek, velük nevetgélünk mi is, közben meg azért dolgozik az elme, azonosítgatja az élményt.

Addig azonosítgatja, amíg le nem esik, miről van szó. Beszédet mond a II. Erzsébetet átmenetileg leváltó minyon olasz–spanyol halandzsanyelven, semmit sem lehet érteni, mégis mindent. Te jó ég, hiszen ez Chaplin! A diktátor, ahogy németes halandzsanyelven hörög, morog, rémisztgeti a mikrofonjait meg a világot. Sokkal messzebbre megyünk vissza az időben, sokkal mélyebbre van beleásva a Minyonok a filmtörténetbe, mint mondja magáról. Mit neki 1968, ő a némafilmről hangosra áttérést célozta meg, beszélnek is, de majdnem hogy zavaró az érthető nyelv, sokkal kifejezőbbek a hangok, zenék, effektek. Nincsenek nagy véleménnyel az alkotók ember voltunkról.

Vagy ellenkezőleg: nagyon is jó véleménnyel vannak rólunk. Tudják, hogy tombol bennünk a szeretni vágyás, és ha csak egy kicsit is magunkra ismerünk, készséggel fogadjuk a szívünkbe a sárga kapszulákat is. Mondanám, hogy a kapszula az ember legjobb barátja, de jövő héten jön a Ted2, ahol meg a játék mackó az ember legjobb barátja.

Akkor ki lehet a farkas?