A tárlat A színház fütve leend címet viseli, aminek nyomós oka van: 1865-ben, amikor Reszler István társulata felavatta a debreceni kőszínházat, még különleges opciónak számított, hogy az időjárás viszontagságaitól óvó, fűtött térben lehet szórakozni, annyira, hogy ezt az akkor futó Ernani-előadás plakátján is külön feltüntették.

A kiállított színházi plakátok kordokumentumok. A nézelődő nyelvtörténeti érdekességeket fedezhet fel a feliratokon, s az is beszédes, hogy melyik korban milyen tartalmakat tartottak fontosnak a készítők. A plakátokat kezdetben naponta készítették, így mindig az aktuális dátum került rá. Ma már furcsának tűnhet, hogy régen a színpad gépezeteinek, díszleteinek a készítőjét és a karmestert jelölték, a rendezőt viszont nem tartották említésre méltónak.

A bemutatott alkotások között találni 1862-ből származót – amely még az ideiglenes játszóhelyek, a magtár, a szín, a fogadó, illetve a deszkaszínház emlékét őrzi. A színház megnyitójára készült plakát is szemügyre vehető – ez utóbbi szerint az október 7-i ünnepségen „Jókainé asszony” szavalta el Jókai Mór erre az eseményre írt Prológját.

A körülbelül 150 plakátot felvonultató tárlaton a régi idők nagy nevei – Darvas Lili, Jászai Mari, Latinovits Zoltán – is feltűnnek, de a készítő grafikusok nevéről sem feledkeztek meg a rendezők. A galériában Józsa János, Móré Mihály, Bozó Gyula, Kónya Ábel, Ondraschek Péter és Árokszállási Ronald műveit láthatják az érdeklődők.

A plakátkiállítást ma este nyitják meg.