Bárhová nyúlunk a hagyatékban, kincseket lelünk szeged.hu

Mert tudjuk, amit tudunk, a Bartók zongoraversenyek felvétele ma is etalon, minden újabb lemezt és érdekesebb előadást reflexszerűen Fricsay és Anda Géza lemezéhez hasonlítanak, pedig készült azóta frissebb, okosabb, a szerzői akarathoz talán közelebb álló változat is. Szóval jöjjön egy gyors ellenőrzés, nem opera, nem Bartók, hanem Beethoven és az Eroica. És tényleg, tényleg nagyszerű a karmester.

Fricsay Ferenc, édesapja Fricsay Richárd katonakarmester, ő maga Szegeden kezdett, járt Pesten is, természetesen, de akik hallották (nyilván ma már igen kevesen vannak), többnyire arról beszélnek, hogy az előadások alapján nem is sejtették, pillanatokon belül mennyire híres karmester lesz ebből a komoly, korán kopaszodó, tekintélyes koponyaűrmértékkel rendelkező férfiból.

Aztán Fricsay Németországba került, a világ felfedezte, máig tart hírneve és az iránta megnyilvánuló tisztelet, most adta ki a Deutsche Grammophon az összes náluk lévő hangfelvételt, pontosabban annak első kötetét, 45 korong csak a zenekari hagyaték, majd valamikor jönnek az operák is.

Elemezték a művészetét, Ferenk Frikszáj, mondja rá a német esztéta, de csak a nevét nem tudta kiejteni, a zenéjét világosan értette. Filmre vették, ahogy próbál, az ember csak bámul, hogy tud ilyen sokat vacakolni Smetana Moldva című művével, amikor már elsőre is annyira tökéletesnek tűnik minden. De ő csak megy az útján, végtelen türelemmel és rendíthetetlen udvariassággal, egyenesen a halhatatlanságba.

Valamiért tudta, hogy sietnie kell, hogy nem ér rá kivárni, amíg öreg, tiszteletre méltó karmesterré válik, gyorsan lett öreg is, tiszteletre méltó is. Ahogy Schubert is tudta, hogy száguldania kell, Mozart sem várta meg élete őszét, a nagy betakarítást, Fricsay is sietett, hogy teljes lehessen az életműve.

Bárhová nyúlunk a hagyatékban, kincseket lelünk. Most hallgattam meg Beethoven 9. szimfóniájának interpretációját, és persze lenyűgöző, ahogy a legnagyobb ujjongásban is odafigyel, hogy a vonósokkal szemben a fagott dallama világos, tiszta és következetesen végigvitt legyen. De az ő igazi világa a harmadik tétel.

Akkor, amikor a Németországban élő karmesterek Furtwängler bűvöletében éltek, Fricsay valami tökéletesen más megoldást keresett, érzelmi túláradás helyett a fegyelmezettséget, pontosságot, artikuláltságot. Hadd végezze el a zene a maga munkáját. Furcsa módon ettől lesz az előadás a leginkább személyes, végtelen és végtelenül magányos, mintha a játszótéren ordibáló gyerkőcök között állna egy komoly kisfiú, aki nem focizik, nem szórja lapáttal a homokot a többiek fejére, csak áll és figyel befelé. Valamit hallgat. Amit hallgat, azt mi is meghallgathatjuk. Csak a kisfiú nincs sehol.