Lechner Ödön utolsó épülete volt az 1909 és 1913 között épült pozsonyi Kék templom. Tavaly, felavatásának századik évfordulóján kis kiállítással emlékeztek meg az építészről az ottani R7 Galériában magyar–szlovák közös szervezésben. A tárlat most Budapestre érkezett, a Rákóczi úti Szlovák Intézetben látható április végéig, immár a mester halálának centenáriumára emlékeztetve.

Huszonegy fotótablón, négy nyelven feliratozva mutatják be Lechner legismertebb budapesti és szlovákiai épületeit, tágítva az itthon és odaát kialakult szűkös ismereteket, miszerint csak az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet és a Postatakarék Lechner munkája, hiszen mindig csak ezeket emlegetjük vele kapcsolatban. Pedig olyan budapesti helyszínek, részletek is őt dicsérik, mint az Ernst Múzeum bejárata, a bátyjának tervezett Bartók Béla út 40-es számú ház vagy a Hermina úti Sipeki Balás-villa.

A pesti néző számára mégis érdekesebb felfedezés a szlovákiai épületeket látni, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum épületét például. Ez ugyanis egyáltalán nem emlékeztet Lechner Ödön tipikus, szecessziós házaira, egy historista középület, melyben a neoreneszánsz keveredik a neoklasszicizmussal. A kiállítás után kicsit utánakerestünk: tervezőjét több helyen Lechner Jenőként adják meg az internetes böngészők (ami szintén tévesnek tűnik), de a régebbi útikönyvek még tudni vélik, hogy a tervező Jakab Árpád volt. Nem lett volna baj, ha a tablók készítői odaírják, miért sorolták Lechner Ödön munkái közé ezt az épületet. Ezt jó lenne tisztázni, mire a kiállítás továbbmegy Bécsbe.

A pozsonyi Kék templom ablaka Rasto Misik

 

De folytassuk pozsonyi képekkel. Itt valódi Lechner-épületeket találunk. Az 1906 és 1908 között épült Grössling utcai gimnáziumot, az egykori katolikus főgimnáziumot vagy a már említett Kék templomot, vagyis a Szent Erzsébet-plébániatemplomot, amely valóban bravúros épület. Cserepei ugyanolyan kék mázas Zsolnayk, mint a budapesti Földtani Intézet tetején. Falai világoskék-fehér mintázatúak, kék mozaikokkal és virágmintákkal díszítettek, melyek az Erzsébet-legendára utalnak. A torony kör keresztmetszetű, aszimmetrikusan helyezkedik el, és kupolás toronysisak fedi. Külön tablón idézik meg – nyilván nem Lechner miatt – a templom egykori híres domborművét, Riegele (egyes források szerint Rigele) Alajos reliefjét a térdeplő Erzsébet királynéról, amelyet a húszas években eltávolítottak eredeti helyéről, és sikerült egy olyan fal mellé helyezni, amelynek másik oldalán kémény futott, ezért a kő több helyen megrepedt. Most szeretnék megmenteni.

Egyébként nemcsak ezek az épületek őrzik Lechner művészetét a mai Szlovákiában, hanem a nagyszentmihályi pravoszláv templom és a rozsnyói evangélikus gimnázium is. De ezekről nem készült tabló.

A pozsonyi fotókat Rastislav Misik, a kassaiakat Alexander Jirousek készítette, a budapestiek pedig mind Gerle Jánosnak, a nemrég elhunyt építészeti írónak, Lechner és a magyar szecesszió kutatójának fotográfiái.