Úgy látják, hogy az utóbbi évek fontos fordulata, amellyel sikerült kivívniuk a nemzetközi érdeklődést, az volt, hogy a politikai témáktól, vagyis elsősorban az izraeli megszállástól a személyes, a privát események, a palesztinok életének mindennapjai felé fordult az érdeklődésük, amelynek, persze, nagyon is része a megszállás, de így sikerült a „mártír-nép" sztereotípiáját lebontaniuk és átélhetőbbé tenni problémáikat.

Az egyik megszólaló rendezőnő, Enas I. Al-Muthaffar úgy látta, hogy a siker titka az, hogy az emberek így közelebb kerülhetnek azokhoz az eseményekhez és személyekhez annál, amit a hírekből is megtudhatnának róluk. A Magyarországon is forgalmazott Mennyország most rendezője, Hany Abu-Assad is úgy látja, hogy mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben megerősödött a palesztin mozi az elmúlt évtizedben, és alighanem azért is, mert kevésbé operál direkt politikai üzenetekkel: „nincs üzenetem, gondolatokat és érzéseket akarok megosztani, elgondolkodtatni a nézőimet saját maguk és mások helyzetén" - nyilatkozta.

Amber Fares – szintén a sztereotípiák megtörésének jegyében – palesztin autóversenyző nőkről készített filmet, amely szerinte elsősorban arról szól, hogy hogyan tudjuk minden akadályt legyőzve megvalósítani az álmainkat.

A palesztin filmeseknek, mint mondják, a megszállás és egyéb okok miatt leginkább a pénzszerzés, a terjesztés és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése, az elszigeteltségből való kitörés okoz jelenleg nehézségeket.