A magyar kultúrdiplomácia kulcsintézményeként működő Balassi Intézet tavaly decemberben „elfelejtett" jelentkezni egy direkt a számukra kiírt, meghívásos NKA-pályázatra. A „méltányolható okokra" tekintettel áprilisra kiírtak nekik egy új pályázatot, amelyen immár elindultak. Ezúttal viszont meglehetősen hiányosnak ítélték koncepciójukat a szakmai kollégium tagjai. A hiánypótlási kérelemnek nem tett eleget az Intézet, a harmadik körben mégis megkapta a pénzt.

A Nemzeti Kulturális Alap közgyűjteményi kollégiuma december 11-i határidővel tett közzé pályázati felhívást tavaly a Magyar Emigrációs és Diaszpóra Központ szakmai programjainak megvalósítására, amelyre a Központ ötletgazdáját, a Balassi Intézetet hívták meg, a támogatásra szánt pénzösszeg 80 millió forint volt. A meginvitált intézet azonban, az NKA lapunknak küldött tájékoztatása szerint a megadott „határidőre nem nyújtott be pályázatot".

Ez könnyen járhatna a támogatási esélyek elvesztésével, a Balassi azonban új lehetőséget kapott a pályázás elmulasztásának „méltányolható okaira" való tekintettel, amelyek mibenlétéről hiába próbáltunk az Intézetnél tájékozódni. Az Intézet nem kívánta tájékoztatni a nyilvánosságot döntése „méltányolható okairól", mivel az okokra vonatkozó kérdésünk szerintük közérdekű adatigénylés és a saját – elmaradt – lépésük okaira vonatkozó „adat"-nak nem ők a gazdái, hanem az NKA.

Az Alap tájékoztatása szerint...

Az idén áprilisi határidejű második fordulóra már megérkezett az Intézet pályamunkája, amelynek főszövege kissé nagy vonalakban vázolja fel a létrehozni kívánt Diaszpóra Központ állandó kiállításának koncepcióját. Öt nagy emigrációs hullám bemutatását vállalja magára az intézmény, elsősorban a kiegyezés és Trianon közötti és az '56-os forradalmat követő kivándorlásra kíván fókuszálni. Sűrűn megismétlődik az állítás, hogy a társadalom és gazdaságtörténeti háttér gondos felvázolása, továbbá – ahogy több ízben olvasható – „archív fotók, dokumentumok, rekonstruált tárgyak" mellett a személyesség, az élményszerűség és az interaktivitás hozza majd közel, teszi átélhetővé a látogatók számára a bemutatott eseményeket.

A leendő kiállítás múzeumpedagógiai programjában szereplő „rendhagyó, élményekkel, érzelmekkel teli, interaktív történelemórák"-at olyan ötletek illusztrálják, mint a „játékos kérdőívek kitöltése", vagy – a rendhagyó interaktivitás netovábbjaként – az angolul tanulók számára Kossuth Amerikában, angolul mondott beszédei másolatainak kiosztása. Az „interaktív dokumentumfilm-vetítés" azt jelenti, hogy utána lehet beszélgetni az alkotóval vagy a szereplőkkel, ha „éppen itthon tartózkodnak". Továbbá olyan színészek bevonását is tervezik, akik híres kivándorlónak öltözve mesélik el emigrálásuk történetét, de a látogatók is beöltözhetnek híres emigránsnak és még fotó is készülhet róluk így, amelyen egy-egy célország híres épülete, például az Empire State Building előtt látszanak.

„Nemcsak önéletrajzi írásokból lesz narrátor segítségével idézve, hanem a még élő emigránsok is megszólaltat a kiállítás anyaga" – olvasható kedvcsinálóként az anyagban (nem ez az egyetlen kérdéses nyelvi színvonalon megfogalmazott mondata a szövegnek).

A májusban összeülő szakmai kollégium tagjai több dolgot is hiányoltak a pályaműből, így a kiállítani tervezett műtárgyak listáját és az anyagban említett közgyűjteményekkel kötött „részletes együttműködési megállapodások"-at is, az NKA igazgatósága hivatalból azt is hozzátette mindehhez, hogy önmagában a hiánypótlás sem garantálja a pályázat pozitív elbírálását.

Végül azonban még a hiánypótlásra sem volt szükség a 80 millió forintos támogatás elnyeréséhez. A Balassi főigazgatója, a hírek szerint mostanában távozó Hatos Pál ugyanis a műtárgylista és a megállapodások mellékelése helyett levelet küldött a kollégium tagjainak, amelyben arra kéri őket, hogy tekintsenek el mindettől, ugyanis a tervezett kiállítás „nem műtárgy-centrikus, továbbá nem múzeumi projekt", hanem csak az Intézet rendes „szakmai és oktatási tevékenységébe szervesen illeszkedő új elem". Érdemes tudni, hogy az NKA Bizottságának az ügyben hozott első döntése viszont még múzeumnak nevezi a leendő intézményt – ez is mutathat valamit az elgondolás kiérleltségéről.

A részletes együttműködési megállapodások csatolását pedig azért tartja fölöslegesnek Hatos, mert a Balassinak úgyis évtizedes kapcsolatai vannak a pályázatukban felsorolt intézményekkel, szerinte „erre a bizalomra" és a tapasztalatokra is lehet építeni a jövőbeli együttműködést. A hiánypótlást pótló rövidke levél ugyanakkor nyomatékosan kitér arra, hogy a Balassi támogatást igénylő elképzelései „összhangban" vannak „a kormány többször kifejezett törekvéseivel".

A levél kézhezvétele utáni ülésén immár a kollégium is úgy látta, hogy a kért kiegészítések helyett a „bizalom" is épp elég lesz és a részletes műtárgylistától is eltekintett, miután felvilágosították a szakma krémjéhez tartozó tagokat arról, micsoda és mivel foglalkozik a Balassi Intézet. A pályázatot lényegében ugyanabban a formában fogadták el a kollégium tagjai, amely formájában előző ülésükön még nem tartották támogathatónak.