Találgatások szerint százmillió forintnyi veszteséget okozott önnek az Ulpius-ház beomlása.

- Többet. Hét év veszteségéről van szó. De a végén nem fogok ekkorát bukni. A helyzet furcsasága, hogy Magyarországon a nem megkapott jövedelem után is be kell fizetni az adót. Megtettem, s ezt az összeget, úgy 36 milliót, valóban elbuktam, de – és én ezt Ronaldo-pénznek nevezem – az új kiadómmal olyan szerződést kötöttem, hogy néhány év alatt ebből a veszteségből valamennyi csak visszajön.

Veres Viktor

Februárban azt írta a neten: egyre kínosabb magyarnak lenni a világban az Orbán-kormány ténykedése miatt. Feltételezzük, hogy azóta még kínosabb lehet.

- Annak idején irtózatosan félremagyarázták, amit írtam, de oké, miért írok olyat, amit félre lehet magyarázni?! Februárban például a nizzai piacon a magyarokról nem gondoltak többet, mint amennyit Kelet-­Európáról általában. Magyarországról csak a tájékozottabbaknak voltak mélyebb ismereteik, nekik romlott a véleményük az elmúlt években, ezt én tartom. A menekültválság óta azonban más a helyzet. A francia–olasz és a német világban, ahogy az egész ügy mindenkit megoszt, mi is nagyon megosztók vagyunk. Dél-Franciaországban, ahol sok az észak-afrikai, az emberek fele azt gondolja, hogy strammok vagyunk. A német újságokban Orbánt csak úgy emlegetik, hogy Orbán, már azt sem mondják, hogy Viktor vagy Ministerpräsident. Évekre megváltozott a magyar imázs, aki utált minket, még jobban utál, aki szeretett, még jobban szeret. Úgy is felfoghatjuk tehát, hogy ez az imázs javult. Furcsa csavar.

Az interjú a Népszabadság november 5-i számában olvasható.