A könyv 30 évvel ezelőtt a brit egyetemi világ és értelmiség marxista ihletésű „fundamentalizmusát" támadta. Margaret Thatcher ekkor vívta harcát többek között a fent nevezett ellenfelek ellenében is, ebben a hangulatban átkozta ki lényegében az egyetemi értelmiség jelentős része Scrutont. A 30 évvel későbbi kiadásba, amelyet most Bolondok, csalók, lázítók: az újbaloldal gondolkodói címen jelentet meg, a 71 éves Scruton új célpontokat is keres, legkivált a szlovén radikális baloldali sztárfilozófust, Slavoj Zizeket.

Scruton vidéki birtokán nyilatkozik, ahol, úgy érzi, sikerült megvalósítania az életformát is vágyott, az angol vidéki élet hagyományainak követését. A Munkáspárt új, markánsan baloldali elnökéről, Jeremy Corbynról úgy véli, hogy „az ideológiai tisztaság" mániákusa, szintén már az iszlám fundamentalizmus tisztaságigényével.

Scruton szerint Corbyn a marxista intellektuális arisztokrácia ideológia igényének termékeke, noha az átlagos munkáspárti szavazót az ilyesmi egyáltalán nem érdekli, és annak ellenére a választóktól elszakadó vezetőnek tartja a Corbynét, hogy éppen a párttagság emelte magasba a pártelittel, a képviselőkkel szemben. A jobboldali botrányfilozófus – akinek a közvetlen demokráciáról nem jó a véleménye, szerinte ez a metódus nem teszi elszámoltathatóvá a politikusokat – annyit azért megvall, hogy Corbyn „mind kinézetében, mind elgondolásaiban" erősen hasonlít édesapjára, aki maga is szocialista volt és akihez bonyolult, problémás viszony fűzte Scrutont, amely nagy mértékben formálta gondolkodását.