Talán csak addig vannak kétségeink, amíg meg nem szólal a lejátszóban a lemeze. Ez a tiszta, telt, felvillanyozó, bizsergető hang. Az igazi Amy. Minden más tiszta ellentmondás.

Mert igen, ő minden idők legtöbb lemezét eladó brit énekesnője, akinek a halála utáni egy évben több lemeze fogyott el – vagy 24 millió –, mint 2003 és 2011 között, életében. Mi ez, ha nem tiszta tömeghisztéria? A siker olyasféle őrülete, amelyet hétköznapi ember elképzelni sem tud, csak megrökönyödni, ha valakit, az addig körülrajongott sztárt hirtelen maga alá temeti.

Amy Winehouse lába előtt hevert a fél világ, amely később kigúnyolta drog- és alkoholfüggőségét, azt, hogy nem képes elviselni a hirtelen támadt népszerűséget, majd amikor szaftos botrányok után belehalt, szívből meggyászolta. Ugyanolyan hisztérikusan. De hát nem sikerre vágyik minden kamasz, aki egy nap gitárt vesz a kezébe? Tomboló rajongókat és reflektorfényt, még több reflektorfényt?!

Ő is 27 évesen ment el, mint Joplin, Hendrix, Morrison

Ő az új Janis Joplin, a hatszoros Grammy-díjas, bulimiás, törékeny, ide-oda sodródó fiatal nő, aki beállt a Jimi Hendrix és Kurt Cobain fémjelezte sorba, és olyan gyorsan hagyta el ezt a világot, amilyen gyorsan a csúcsra ért. Huszonhét évesen. A rocktörténelem legátkozottabb évében. Olyan gyorsan, amilyen gyorsan a drog hatása hagyja faképnél az embert. Ő volt az a dzsesszénekes, aki egy füstös klub helyett, amit talán még uralni tudott volna, hirtelen több tízezres arénákban találta magát, és ez az érzés egy idő után úgy tekeredett a nyakára, mint egy kötél, amelyet egyre szorosabbra húzott magán a fickándozásával, a meneküléssel. Miközben nem volt menedék. Hogy is lett volna? Aki egyszer felszállt az éjféli expresszre, nem ugrik le félúton.

És most itt az életrajzi dokumentumfilm, amelyben tényleg, de tényleg mindenki megszólal, a testőrtől a legjobb barátnőkig. Kicsit hosszú, kicsit egyenetlen, a drámát mégis pontosan vázolja fel. Viharos, önpusztító szerelmét és házasságát Blake Fielderrel, aki rászoktatta a kemény drogokra. A ragyogóan tehetséges kamasz lányt kísérjük el a botrányos belgrádi koncertig, amikor nyilvánvalóvá válik: így nincs tovább. Ez volt az európai turnéja első állomása, ám végül sírásba, dühbe és alkoholmámorba fulladt, pedig a turné érintette volna a Szigetet is. Látjuk a zseniális Back to Black című lemez születését, amelyet sem folytatni, sem megismételni nem tudott. És amely végül teljes súlyával ránehezedett és agyonnyomta. Nehéz rokonszenvvel nézni, ám a fejünket sem tudjuk elfordítani. Talán csak egyet tehetünk: tehetetlenül sodródunk vele képkockáról képkockára.

Vannak csonka életművek, amelyeknek a halál ad nyomatékot, kerekíti ki és hitelesíti is egyben. Első ránézésre könnyednek tűnik minden, akár a Rehab, a legnagyobb slágere, ám a könnyedségben mégis ott lebeg már a közelgő pusztulás lehelete is. Amy ilyen életet élt. És ilyen halált halt. Nem a két végén égette a gyertyát, hanem egyenesen bedobta a tűzbe. Talán tudta, ő is örökre huszonéves marad, mint James Dean. Csak talán kevesebb mítosz nélkül, földhözragadtabban. Miként a kocsmában lefordított pohár.

AMY AZ AMY WINEHOUSE SZTORI Forgalmazó: Vertigo Média