A Szentendrei Képtár Hamvas Béla-kiállításán a vizuális élmény kultúrházi színvonalú, tablórendszere kaotikus, bár ez utóbbit tekinthetjük egyfajta labirintusnak, amelyben a nézőnek kell megtalálnia a helyes utat a katarzishoz. Mindazonáltal a kiállítás mégiscsak egy figyelemre méltó próba a Hamvas-életmű közvetítésére.

Hamvas Bélától ez a szerény, külsőségek mögé rejtett tartalom nem áll távol. Hiszen úgy alkotta meg a szellemi életműve javát, hogy közben földművesként, majd erőmű-beruházások raktárosaként dolgozott; amikor a fővárosi könyvtárból B-listázták, visszavonult sógora szentendrei, Bubán-dombi kertjébe gazdálkodni, és ez a kert lett azután a végső menedéke is.

A kiállítás három terem mindössze. Az első bevezetés, ráhangolódás, könnyen befogadható, de akár ki is kerülhető installációkkal: a tarot lapjai (kiemelve a bolond vándor, melynek értéke a lapok közt hol semmi, hol meg a legtöbb, s amely figurával Hamvas a leginkább azonosult), továbbá a chartres-i székesegyház híres labirintusa meg a falra vetített betűk kavargó felhője, melyben időnként bölcsességekké állnak össze az írásjelek. Mind arra döbbentik rá a betérőt, hogy eltévedve jár a világ útvesztőjében. Erre utal a kiállítás címe is: Válságban élni.

Aztán egy „sötét barlangba”, azaz vetítőterembe érünk, melynek falán Hamvas nagy beavatásregénye, a Karnevál szereplőinek nevei jelennek meg, mindenki megtalálhatja a maga megfelelőjét. A terem sötét végében egy film pereg, barátok, kutatók, fordítók, tisztelők vallomásaival. A másik végén, egy asztalkán az író puritán életvitelről tanúskodó személyes tárgyait láthatjuk: csutkáig faragott ceruzákat, egy piros Hardtmuth körradírt, egy megsárgult lapú zsebórát, és mindenféle dobozkákat dohánynak, írószereknek.

Néhány bútordarabot is, melyet Marghescu Mária és a Hamvas hagyatékát gondozó Ars et Vita Alapítvány mentett meg a szétszóródástól. Az egyszerűséget legjobban az író által barkácsolt deszkaládika szemlélteti, melyben fontos könyveit, íróeszközeit tartotta, s mindenhová vitte magával.

A lényeg a harmadik terem: itt a hamvasi tanítások rendszerét igyekeztek felvázolni. Tablókon, a szentendrei festőbarátok néhány képe és archív szentendrei fotók közt. A feldolgozás kilenc témakörét úgy jelenítik meg, hogy nem lehet egyetlen logikus sétával végigolvasni őket: ugrálni kell a hármasával összekapcsolt tablók elő- és hátlapja között. Előbb-utóbb meg lehet találni a mondanivaló egyébként szép ívét is, amelyet Theil Katalin, az egri főiskola filozófiatanára állított össze.

Hamvas munkásságát a válságra adott válaszként tárják elénk. Ezt a besorolhatatlan írói, filozófiai, esztétikai, etikai mutatványt az első világháború és az azt követő kiábrándulás és válság indította el, amikor Kirkegaard nyomán Hamvas felismerte, hogy a társadalmi krach oka az egyén válsága. A szellemi hagyományban kezdte keresni az autentikus ember mibenlétét, amit végül is a világ nagy szent könyveiben és néhány filozófusnál talált meg.

Nem elégedett meg a felismeréssel, fontosnak tartotta a realizálást, az autentikus élet megvalósítását, mely számára a felismert kivezető út megírását jelentette, esszében, regényben, szemelvénygyűjteményben – A láthatatlan történetben, az Anthologia humanában, az élete végéig írt Scientia sacrában, a Karneválban vagy a Patmosz-kötetek esszéiben.

Kifelé menet mindenki kivehet egy Hamvas-gondolatot a plafonról lógatott csőposta-installációból. Állítólag mindenki a személyesen neki valót húzza.