Mindössze két hétig, július 28-ától augusztus 12-éig látható Szegeden, a Bálint Sándor Művelődési Házban a 30 éve elhunyt Tápai Antal szobrászművész emlékkiállítása. Kiss Ernő, a művelődési ház igazgatója a megnyitón bejelentette: mozgalmat indítanak, hogy újraalkossák és köztéren felállítsák Tápai Antal Hálóvető című szobrát.

Tápai Antal volt az első szobrász, aki alkotó életét Szegeden élte le. A paraszti születésű őstehetség, nagy tudású autodidakta, sziporkázó intellektus pályáját és tehetségét szétszabdalták a szerencsétlen történelmi sorsfordulók. Tóth Attila művészeti író, aki tegnap a kiállítást megnyitotta, a IV. Béla huszárja című kompozíciót tartja Tápai fő művének. Az 1902-ben született szobrász tehetségének leginkább a monumentális „birodalmi" szobrászat felelt volna meg. Erre a bethleni konszolidáció idején volt némi esélye. Később azonban, amikor a kolozsvári egyetem Szegedre költözött, más szobrászokat favorizáltak a városban. A Horthy-korszak úri világa egyébként is gyanakvóan nézte a paraszti tehetséget.

Az 1950-es években viszont éppenhogy „túlszerették". Olyan kurzusmegbízásokat – például Lenin és Sztálin 1950 telén fölállított közös szobrát – adtak neki, amelyekben nem nyilvánulhatott meg a tehetsége. 1956 után meg egyfajta művészi rendszerváltás következett, akkor meg azért szorult háttérbe. Nem ment el Szegedről. Ő alapította 1961-ben a Tömörkény István Gimnázium képző- és iparművészeti tagozatát, ahonnan számos tanítványa jutott országos hírnévre. A város ­művészetpártoló lakossága nagyon kedvelte őt, a mindenkori vezetés kevésbé. Csak kevésbé jelentős alkotásai vannak fölállítva Szegeden. Kisteleken, ahol született, valamivel jobban megbecsülik munkásságát.

A Hálóvető Tápai Antal esztétikai­lag tökéletesnek tartott szobra. 1933 és 1959 között háromszor is elkészítette – de sohasem állították fel, mindannyiszor tönkrement, összetört. Van tanítványa, aki újraalkotná, pénz és közgyűlési szándék kellene, hogy végre köztérre kerüljön. Az ötletet sokan támogatják, de vannak kételkedők is, akik úgy vélik: a szobor minden értéke ellenére egy rég elmúlt korszak szemléletéhez kötődik, és valószínűleg nem lehet már jóvátenni azt, amit az elmúlt évtizedekben elmulasztottak.
Kiss Ernő és társai azonban megpróbálják, mivel szerintük tartozik művészének ennyivel a város.

Tápai Antal:
Hálóvető