Vajon miért írt Bulgakov (Álszentek összeesküvése, más fordításban Képmutatók cselszövése) után darabot Bereményi Géza a politika és a művészet kapcsolatáról, az utóbbi kiszolgáltatottságáról, no meg a művész lelkiismeretéről? 2002-ben, a darab első, zalaegerszegi bemutatása idején Koltai Tamás tudni vélte választ: „Magától Bereményitől tudjuk, hogy a Shakespeare királynőjét a Hídember előkészületeinek szüne­tében írta, amikor a film megvalósítása a nagyszabású állami tőkeinjekciótól függött, és számolnia kellett a politikai preferencia rá nézve ambivalens következményeivel. A darabot eszerint értelmezhetjük egy belső válság kibeszélésére tett kísérletnek, amely a művész őrlődését ábrázolja lelkiismerete és a politikai elkötelezettség között. Erre vallanak a szövegben lévő aktuális áthallások.”

A Városmajori Szabadtéri Színpadon nemigen vannak ilyen áthallások. Helyette történelmi-képzőművészeti stílusvircsaft, kirakodóvásár látható, elöljáróban az áttetsző függönyön vetített festmények művészi és természeti ellenpontot képeznek a majdani politikai drámához, a színpadon meg lefejezett pucér bábuk pózolnak, hogy mutassák a szerelmi-politikai torzsalkodások végeredményét.

Nem kedvelem Galambos Péter rendezői-díszlettervezői stílusát, modorosnak, a darabhoz rendszerint csak felszínesen kapcsolódónak érzem visszatérő eszközeit. Ezek olykor a színészt is elnyomják. Kajánkodhatunk is néha, hogy azért nem kár, de most nem ez a helyzet. A csevegő stílust, amelyben Essex, a királynő kegyence és Bacon, a tudós előadja a történetet, Hüse Csaba és Gyuricza István remekül csinálja, mai cinikusok, taktikusok, politikusok. Azzal a különbséggel persze, hogy Essex benne van a hatalmi játszmában, bele is bukik, míg Bacon csak drukker és haszonélvező. Kovács Zsolt meg nagyszerű vén machinátor, aki államtitkári címre törekedve keveri a kártyákat.

A kérdés csak az, hogyan keveredik mindebbe Shakespeare és színháza, a Globe. Rátóti Zoltán alakításában a zseniális, bár megélhetési író kelletlen viszolygással vesz részt a hatalmi játékban, inkább részvényes társa (Schlanger András) és ifjabb, lázadásban és törleszkedésben egy­aránt túlbuzgó pályatársa, Ben Jonson ­(Fádly Csaba) tülekszik a hatalmasok kegyéért és pénzéért. Ő maga inkább visszavonul avoni birtokára.

Udvaros Dorottya Gálos Mihály Samu

A darab érdekessége, hogy a királynőnek közvetlen köze alig van az eseményekhez. Az uralkodás gondjaival és Essexhez fűződő kapcsolatával van elfoglalva. Ezt a másik cím- és főszerepet Udvaros Dorottya játssza. Kiművelt és átélt hisztériával, az uralkodói színészkedést hangsúlyozva: ismerős színeit, eszközeit most is hatékonyan alkalmazza.

Az előadás nyomán nehéz eldönteni, vajon vágy- vagy rémálom-e, ha a hatalom ilyen kitüntetett figyelmet szentel a színháznak.

Bereményi Géza: Shakespeare királynője
A Szabadtér Színház és
a kaposvári Csiky Gergely Színház a Városmajorban