A gravitáció vége
Szűcs Attila az 1990-es évek elején induló festőgeneráció kiemelkedő, egyik legizgalmasabb alakja. Festészetének kiindulópontja általában egy már létező kép, fotó, képeslap, internetről letöltött fotó Ezeket a képeket azonban kiragadja eredeti kontextusukból, és történetei különös, vákuumszerű festői terekbe kerülnek.
A november 20-tól látható A gravitáció vége című kiállításáról ezt mondta a művész: „A gravitáció vége tulajdonképpen képi és gondolati áthallásoktól sem mentes metafora. A gravitáció megszűnése két különböző módon is létrejöhet. A szabadesésben tapasztalt súlytalanság során a dolgok válnak súlytalanná, amiként egy következmények nélküli eseménysorban maguk a cselekedetek. Szintén a gravitáció megszűnéséről beszélhetünk a gravitációs fekete lyuk esetében. Ilyenkor a kalkulálhatatlan végtelen megjelenése teszi értelmetlenné a fogalom használatát."
Hogy aztán a tudományos megfontolásokból miképpen lesz művészet, azt bárki megtudhatja, aki január 10-ig ellátogat a Mozsár utcai Deák Erika Galériába.
