Regénynek álcázott trükk A koldus és a nyúl. A könyvben szerzője, a negyvenéves Tuomas Kyrö egy kazal közhelyet formál történetté. A cím pontos: valóban egy koldusról van szó benne, meg egy nyúlról, akit a koldus vesz magához, majd életének központi alakjává, kabalájává válik. A román Vatanescu a kelet-balkáni nyomorból, családi csődből, erőszakból jut el Finnországba. Egy kisbusszal szállítja északra Jegor Kugar, a szovjet erőszakszervi emberből lett kisstílű, középszintű bűnöző, hogy ott koldusként dolgozzon a Szervezet számára. Vatanescunak nincsenek vágyai, nincsenek elképzelései az életről, jövőről. Egyetlen dolog mozgatja, hogy teljesítse fia vágyát, és megvehesse álmai stoplis focicipőjét a gyerekének.

„A művészeti múzeum és a kolbászos ház kereszteződésénél Jegor kirúgta Vatanescut a kisbuszból, egy papundeklidarabot és egy üres kávéspoharat dobott utána. Aztán gyors bevezetés következett az elvégzendő munkába, miszerint a betegszabadság ismeretlen fogalom, a fizetett szabadságot és a munkanélküli-segélyt el lehet felejteni. Jegor hitt az amerikai elvekben, mostantól Vatanescu csak magára számíthat. Szemet lesütni a földre a teljes munkaidő alatt. Kivert kutya testhelyzete és arckifejezése. Koldus arcán amosoly rontja a hitelességet, és apadó bevétel formájában mutatkozik. Ébressz sajnálatot és bűntudatot, akkor irgalmat kapsz. Az irgalom pénz, az irgalom a legmenőbb a protestáns vallásban és a puhány szociáldemokrata létben. Az északi országokban alacsony az emberek sajnálatküszöbe, éppen ezért húzzák a garasok a zsebet.”

Eseményekben szegény, típusokban gazdag könyvet írt Toumas Kyrö. Vatanescu útja északra, találkozásai, kalandjai, vállalkozásai a finn társadalom legkülönbözőbb típusaival hozzák össze. Egy közhelykoldust a közhelyfinnekkel. Vicces szituációkat és szívszorító leírásokat. Muszáj együtt érezni a balkáni kilátástalanság Nyugatra vetett áldozataival, különösen, ha azok – akár ebben a könyvben is – érző, érdeklődő és néha gondolkodó lényekként jelennek meg.

Kyrö hőse tökéletes antihős. Vagy kényszerű hős, aki véletlen eseteken sodródik keresztül. Így egyebek között megakadályozza, hogy egy természetvédelmi területet gigászi nemzetközi szórakoztatóközponttá alakítsanak át. Kyrö hőse alig beszél, csak belső monológokban éli újra a vele történteket. Viszonya a környezetében felbukkanókkal olyan, mint az őt kiemelő nyúlé. Feltehetően szeret, feltehetően bízik, feltehetően vágyakozik. Elszökik a koldusrabszolgaságból. Feketemunkát vállal. Vatanescu hozzá hasonló finnekkel találkozik. Barátságokat köt. Összeáll egy finn lánnyal, aki bűvész akar lenni, s együtt (velük persze a nyúl) szerény jövedelemre is szert tesz. Eléri célját, a stoplis cipőt, amikor egykori gazdája, Jegor Kugar megtalálja és leszúrja. Nem hal meg, sőt.

 

Vatanescu annyira lényegtelen és véletlen ember, hogy tökéletesen alkalmas lesz a celeblétre. Bekerül a finn nyilvánosságba, a bulvár, az internet hőse lesz. A dolgokat ugyan nem teszi, csak sodródik bennük, de ettől még jelképpé válhat,még kinevezhetik értékek és eszmények hordozójává: állat- és környezetvédővé, az emberkereskedelem legyőzőjévé, az egyszerű finn élet lovagjává.

Ezt a tökéletes állapotot ismeri fel az Egyszerű Emberek Pártjának miniszterelnök-vezére, aki utódját látja meg a román bérkoldusban. A majdnem realista történet átmegy politikai pamfletbe. Aki azt hiszi, hogy a bulváralapon működő populista politika és politikusgyártás csak káeurópai jelenség, meggyőződhet: vannak e jelenségnek észak-európai leágazásai. Regényünkben megjelenik a nép embere, a bulvárpolitikus. Mivel megpályázza az államelnökséget, utódot keres, s a hülyének nézett választó/ fogyasztó számára ideális celebjelöltet Vatanescuban találja meg. Megcsinálja nekik. Mi meg röhögünk rajtuk, és csodálkozunk, nahát nem gondoltuk volna, hogy ott is így mennek a dolgok.

De amikor az aluljáró lépcsőjén meglátok egy papundeklira írt koldusüzenetet, mindjárt az jut eszembe: vajon belőle is bármi lehet?

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl Magvető, 300 oldal, 2999 forint Fordította: Huotari Olga