A festőnő szerelme, nemcsak Velence
Mam |
Szürke, absztrakt labirintusaiban is – a Meditáció és az Újjászületés című képein – lombok tűnnek fel, új metropoliszok képe szűrődik át. Velük rokon a korábbi, 2009-es Tükörkép című festmény élménye: a szürke aszfalton szétterülő pocsolya színekkel telik meg, ahogy egy pompás kapu visszatükröződik benne.
Szablyár Zsuzsa munkáit sok mindenért lehet szeretni. Például, mert remény fakad belőlük. Vagy mert együttérzés van bennük, mint például a Mam című képében. Vagy egyszerűen mert meghatóan költőiek, mint az Hommage a Bernáth Aurél, amelyen úgy borul össze három szezonvégi szék a Velencei-tó partján, hogy az embernek összeszorul a szíve. Úton című legújabb művén, melyen még a festék szinte alig száradt meg, egy szimpla erdei turistajel válik az emberélet zarándokútjának jelképévé.
Önarckép |
Lehet szeretni aztán a munkáit a kísérletekért, ahogy mindenféle anyagokat próbál festői felületként. Nagyrostú préselt lemezekre (Színtér), vagy durva vászonra festve bolondítja meg a faktúrát, bordás bútorlapokon játszik a barázdák ritmusával. Vagy ahogy a Háziasszony álma című sorozatán húsvágó deszkákra álmodja rá a velencei gondolák bárdként villogó orrdíszeit.
Úton |
Lehet szeretni csak Velencéért is. A velencei élmények most sem maradtak ki, a gondolák, a Rialto, a velencei éjszaka, a délibábszerű tükröződések, látomások továbbra is foglalkoztatják festői fantáziáját. Néha viccel is, például a Gondol-e című képén, ahol egy gondolát ábrázoló közlekedési tábla válik témájává.
Talán az elején kellett volna említeni mint új motívumot: az embereket. Vagyis újabb képei lassú benépesülését. Azazhogy kezdenek beszivárogni jeleneteibe a figurák. És ez pozitív. Ide sorolható az a turbános önarckép is, melyen egy konok, ifjú nő néz szembe végre önmagával.
(A kiállítás a Wollnhofer ArtSudióban tekinthető meg - Bp., Szent István krt. 12. - március 28-ig.)