A Cseh Centrum beszédes címet adott négy cseh szerző bemutatkozásának a most zajló budapesti könyvfesztiválon: #nemcsakhrabal. Ezzel arra szándékoztak utalni – mint ahogyan a rendezvény moderátora, Vörös István is rámutatott –, hogy a közép-európai országban nem csak olyan írók születnek, mint Bohumil Hrabal, akit mindenki ismer, aki olvas, hanem vannak – mint fogalmazott – „más, fura észjárású kortárs szerzők is, akikre nagyon érdemes odafigyelni”.

A beszélgetésen Kateřina Tučková, Viktorie Hanišová, Petr Hruška és Radim Kopáč vett részt, akik közül Tučková – mint a rendezvényen elhangzott – az Üldözött istennők című, magyarul is megjelent regénye Csehországban abszolút bestseller lett, mintegy 130 ezer példány fogyott belőle. Az 1980-ban született írónő az irodalmi hagyományokhoz fűződő kapcsolatát firtató kérdésre azt a tömör választ adta, hogy a tradíciók nélkül nem is lehet élni, hiszen minden író olvasóként kezdi, amikor éppen az irodalmi hagyományba olvassa bele magát. 

A Budapestre látogató szerzők közül az 52 éves Petr Hruška volt a legidősebb, aki életkora folytán emlékeztetett arra: ő ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai politikai okok miatt még nem fértek hozzá alapvető jelentőségű cseh szerzők műveihez, így ő maga 25 éves volt, amikor fontos költők munkáival megismerkedett. Mint kifejtette, ebből az a paradox helyzet adódott, hogy őt éppen 25 évesen varázsolta el az az irodalmi hagyomány, amely ellen 25 éves korukban az írók és a költők már lázadni szoktak. Szerinte ez az oka, hogy az ötvenes cseh írógeneráció hagyománytisztelőbb, mint a fiatalabbak.

A tradíció hatásával kapcsolatban Radim Kopáč azt mondta: az 1960-as éveket sokan a cseh irodalom aranykorának tartják az akkor befutott szerzők miatt, ez lehet a magyarázata annak, hogy az 1989 óta eltelt évtizedekben megfigyelhető valamiféle várakozás az új világklasszisokra, és tapasztalható olyan igény, miszerint az irodalomnak hatással kellene lennie társadalmi folyamatokra is. Szerinte azonban ez téves fölfogás, az irodalomnak ez nem dolga. Kopáč szerint azért alakulhatott ki ez a téves nézet, mert 1989 előtt az irodalom sokkal szorosabb viszonyt ápolt a politikával, mint 1989 után. Ám azóta – fogalmazott – „az irodalomnak nincsen szüksége irodalmon kívüli mankókra, a cseh irodalom a saját lábára állt, és köszöni szépen, jól van”. Hozzátette: a cseh irodalom képes olyan abszolút bestsellereket produkálni, mint a már említett Kateřina Tučková, akinek a regényére vélhetően nemzetközi siker vár.