Pedig a frissen kiadott, megint csak dupla album, a The Demon Diaries borítója kísérletezőbb hangzást ígér. Az electroswing tarol, tarolt és tarolni is fog. Ezt már akkor tudtuk, amikor a Szigeten majdnem összenyomtak minket a hömpölygő rajongók. Nekik az új korong sem okoz csalódást. Az első korong természetes folytatása a korábbi világnak, a zökkenőmentesen zakatoló gépezet finom darabjai ezek. A Demon Dance-től a Hit Mi Like a Drum remixelt változatáig tart az önfeledt hangulat, és a taktusokkal egyszerre utazunk vissza az időben és előre a térben. Emelgetjük a lábunkat, dobolunk a kezünkkel, és kirúzsozott görlöknek suttogjuk a subidubát, miközben a szél borzolja a hajunkat.

És ez jó.

Huszadjára is.

Aztán a második korong, a különlegességek és resztlik csokra már felvillant valamit abból a lemezlovasból, aki ügyesen vadászott hangulatokra. Amikor még nem ment teljesen tutira a boszorkánykonyhájában. Persze most is arra megy, de legalább úgy tesz, mintha nem. És néha már ez is elég. Finomabb megoldások, lebegősebb ritmusok, dzsesszesebb elemek kavarognak. Már a Six Feet Underground felütésétől kezdve az esős délutánokra kiváló Golden Arrowig, amely olyan ügyesen mossa át az agyunkat, mint egy spleenes költemény. És hogy vajon meddig lehet csúcsra járatni a most még nem is füstölgő sikergépet? De hát ki ne rohanna a századik Coelhoregényért a boltba, ha abban is le van írva az élet minden bölcsessége? Emészthetően és mellékhatások nélkül?

PAROV STELAR: THE DEMON DIARIES Forgalmazza az Etage Noir