"Hatcsillagos" minősítést kapott Londonban a BFZ
Az első programban a kerek évfordulóik miatt világszerte ünnepelt Gustav Mahler és Liszt Ferenc művei szerepeltek. Hétfőre már a kritikák is megjelentek a brit napilapokban, és hangnemük tökéletesen tükrözi a jelenlévők azonnali reakcióját.
A The Times kritikusa a nem létező hat csillagot adja a Fischer Iván vezényletével fellépő zenekarnak. Geoff Brown szerint Mahler I. szimfóniáját hallgatni „valóságos mennybemenetel” volt. „A tavasz halk susogásától kezdve minden tételnek volt értelme, még a nehéz negyediknek is, amely pedig oly hajlamos a szétesésre. Az előadásnak különös, egyéni karaktere volt, egyik pillanatban selymes, a következőben vad, nyers, következetesen ragaszkodva Mahler cseh gyökereihez”.
Hasonló lelkesedést mutatott a The Independent kritikusa, aki „diadalnak” nevezte a Titánok hangzását. „Őszintén nem emlékszem az utolsó alkalomra, amikor Mahler kódája ilyen vakmerően eufórikusan csengett”. A The Independent emlékeztet arra, hogy Fischer Iván az utóbbi időben „meghatározó, befolyásos Mahler-szakértővé nőtte ki magát”. Az Első Szimfóniát úgy kezelte, mint „egy fiatal művész munkáját, aki új zenei tájakat tár fel - félelmetes előérzetekkel, mégis áhítattal megközelítve”.
Az elismerésből bőven kijutott a fiatal horvát zongoristának, Dejan Lazićnak is Liszt “féktelen” Haláltáncának virtuóz, “világos és erőteljes” előadásáért. Ami pedig az este 10 órakor kezdődött “Meglepetés koncertet” illeti, a The Times “elképzelhetetlennek” tartja, hogy egy londoni székhelyű zenekar élvezetesen el tudna tölteni egy kései órát úgy, hogy maestrója a közönség választásait a zenekar tagjaiból álló mini-együttesek produkcióival - a vonósoknak, ütősöknek, fúvósoknak nyújtott villogási lehetőségekkel – vegyíti.
Az ítészek külön értékelték a közönség bölcsességét, amiért olyan műveket választott, mint Kodály Galántai táncok vagy Bartók Román népi táncok című műve, illetve Josef Strausstól a Szférák zenéje, melyeket a Budapest Fesztiválzenekarnál hitelesebben kevesen tudnak előadni. A Guardian kritikusának még soha nem volt dolga “Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitányának ilyen fergeteges gyorsaságú és izgalmas produkciójával”. “Két remek koncert, egy szenzációs este” – fogalmaz a cikk végén Tim Ashley.