'Ha hazudok, azonnal lebukom'
- A magyar mozikban most Mosás, vágás, ámítás címmel debütáló filmjének eredeti címe Csodálatos hazugságok. Lehet a hazugság csodálatos?
- Hogyne, bizonyos körülmények között mind a hazugság, mind az igazság lehet csodálatos. Persze aki hazudik, annak vállalnia kell annak összes következményét vagy azt, hogy lebukik. És akkor már korántsem csodálatos.
- Tapasztalatból beszél?
- Nem, dehogy! Én nagyon rosszul hazudok, azonnal lebukom, mert rettenetes zavarba jövök, és belebonyolódom.
- Azt hittem, hogy egy színésznek ez nem okozhat gondot.
- Persze, én is hallottam már többször, hogy a színjátszás tulajdonképpen hazugság, de egyáltalán nem az. Ha nem őszintén alakítanék egy figurát, az nagy baj lenne. Amikor eljátszom egy szerepet, az egy adott figura tiszta interpretálása. Nem a külsőségekre koncentrálok, nem a maszk teszi az embert színésszé, hanem az, hogy a szívem együtt dobog az alakított karakterével. Az, hogy milyen smink, milyen ruha van rajtam, egyáltalán nem számít, mert azt úgyis a rendező határozza meg, és a film vizuális világának a része.
- Változatosan választ szerepeket, játszott már romantikus komédiákban és volt bekattant gyilkos is. Mi alapján dönt?
- Nincsen semmiféle nagy ars poetica mögötte, a számos ajánlatból általában azt fogadom el, amelyben van valami kihívás, valami új, ami nem valami másnak a megismétlése. De már az is előfordult, hogy a rendező győzött meg a lehengerlő stílusával.
- Azért jó néhány romantikus moziban láthattuk már. Mi szólt most a Mosás, vágás, ámítás mellett?
- Igen, a zsáner ismerős, sőt szeretem, megszabadít pár órára a világ bajaitól. Mindemellett ez a film különleges szerelmi és kapcsolati kavalkád, színészként nagyon nagy terem volt, pláne, hogy egy olyan nőt alakítok, aki időnként egészen kiállhatatlan intrikus. Másrészt bonyolult viszonyban van az anyjával: nem lehet eldönteni, hogy a szeretet vagy a féltékenység nagyobb-e, amit iránta érez.
- Megbánta valaha a szerepválasztását?
- Nem szeretem visszanézni a filmjeimet, de nincsenek rossz érzéseim egyikkel kapcsolatban sem. Kizárólag mint szerepre gondolok rájuk. Ha az a kérdés, hogy szerepeltem-e valaha rossz filmekben, akkor azt kell mondjam: biztosan, sőt olyanokban is, melyek gyengébben teljesítettek.
- Zavarja, ha egy filmje megbukik?
- Persze, mert testileg-lelkileg mindegyikbe maximálisan beleadok mindent, sosem fordítok hátat egy-egy szerepnek.
- Tisztázzunk egy régi legendát: szülei tényleg Audrey Hepburn után nevezték el?
- Igen, de ezt én is csak később tudtam meg, amikor egyszer rákérdeztem. Egyáltalán nem bánom, mert csodálatos színésznő volt. Mielőtt megkérdezi: sosem hasonlítottam magam hozzá, teljesen más karakterek vagyunk, meg aztán túl nagyképű is lenne ez a részemről.
- Van olyan idolja, akit vállal?
- Jodie Foster, de csak színészként. Én például sosem fogok filmet rendezni, mint ő.
- Kötelező kérdés: az Amélie és a Hosszú jegyesség után tervez még közös filmet Jean-Pierre Jeunet-vel?
-Ez rajta múlik. Mindenesetre én még az életben nem hívtam fel egy rendezőt sem azzal, hogy „dolgoznék vele”. Ennél én sokkal szégyenlősebb és szerényebb alkat vagyok.
- Ezért nem nyomul a tengerentúlon?
- Az Amélie csodálatos élete hihetetlenül népszerűvé tett, A Da Vinci-kód ehhez nem tett hozzá semmit. Tulajdonképpen nem izgat, hogy hollywoodi színésznő legyek.
- Éveken át mindig lefotózta azt, aki meginterjúvolta.
- Igen, de ennek mostanra híre ment, így oda az izgalom. Leálltam vele.
