„Beülök, csak utána ne kelljen ülnöm”
Régóta kérdés: politizáljanak-e a művészek, vagy a suszter maradjon annál a bizonyos kaptafánál. Nyilván a politikusok a színészek népszerűségében bíztak, amikor felkérték őket támogatónak, az agilisabbakat pedig képviselőnek. A II. világháború után Major Tamás, majd Horváth Teri, Ladányi Ferenc lett országgyűlési képviselő. A legfurcsábban Makláry Zoltán lett honatya – írja az Új Szó online. Őt a Nemzeti Színházból a kollégái javasolták erre a posztra. „Én soha nem adtam vissza szerepet, igaz, nem is kértem” – nyilatkozta Makláry. „Ha úgy akarjátok, beülök.” Azért még hozzátette: „Csak utána ne kelljen ülnöm.”
1990 előtt előfordult, hogy a művész nem éppen első kézből értesült új megbízatásáról. Erről Kállai Ferenc is többször mesélt, akit egy szovjet vendégjátékról 1985-ben hazatérve a felesége faggatott: miért nem mondta, hogy képviselő akar lenni? A színész erre csak annyit válaszolt: nem tudok erről, így nem is mondhattam. Aztán meghallgatta a „helyzetet” a rádióhírekben. Mint utóbb kiderült, egy kompetens embernek „ki volt adva”, hogy beszéljen vele, de aztán ez elsikkadt. Az amúgy nem párttag Kállai egyébként elvállalta a megbízatást, sőt a kulturális bizottság tagja is lett. A művészek közérzetének javítását tartotta fontos feladatának. A rendszerváltás előtt pedig azt kérte a kulturális bizottságtól, ne döntsenek a színházak dotációjáról, hadd maradjon meg ez a lehetőség a választások utáni grémiumnak.
1990-ben aztán a művész elbúcsúzott a Parlamenttől, akárcsak Avar István, aki tizenhét évig, 1973-90 között látta el ezt a funkciót is. Hiába volt népszerű színész, parlamenti ténykedése nem mindig aratott osztatlan sikert bizonyos körökben. Állítólag amikor a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében nem fogadta el a miniszter válaszát, azaz, hogy a végleges döntésig nem történik semmi visszafordíthatatlan, és követelte az építkezés felfüggesztését, autója ablaktörlőjét ismeretlenek összehajlították, és az üvegre ráírták: „lógni fogsz”.
A Népszabadság 1978 májusában faggatta a Vígszínház művésznőjét, Halász Juditot, a fővárosi tanács tagját, aki elmondta: „Tudom, hogy csak statiszta vagy néhány szavas szereplő lehetek a közéletben, de úgy vélem, ha jó ügy mellé állhatok, akkor ezt meg kell tennem.” Arról is mesélt a művésznő, hogy nem sokkal korábban a Korányi kórházban forgattak. Szerepe szerint egy harminc-negyven ágyas kórteremben igazi betegek közé kellett befeküdnie. Látta a mennyezetet, a lepergő festéket, a rozsdás infúziós állványokat, a túlterhelt nővéreket. Ezekre kéne még több figyelmet fordítani – nyilatkozta.
Az első szabadon választott országgyűlésbe rögtön négy színész került be: az SZDSZ színeiben Darvas Iván és Fodor Tamás, az MDF-es Bánffy György, valamint az MSZP-s Nagy Attila.
Mindenkinek tetszeni – ez csak a színpadon cél, a politikában nem – mondta Nagy Attila, aki azt is kijelentette: „két embernek nem kell egy hiten lennie ahhoz, hogy egyformán szeressem őket. Ez a demokrácia” És erre példaként szüleit hozta fel, református kántortanító apját és hívő katolikus anyját. A mama úgy ment ugyanis férjhez, ha ura beleegyezik abba, hogy a gyerekek katolikusak lesznek. A színész – aki nem sokáig lehetett politikus, mert 1992-ben elhunyt – nem sokkal halála előtt arról beszélt: nem volt rendszerváltás, mert ahelyett, hogy az alapvető társadalmi szerkezetváltással foglalkozott volna a parlament, azonnal az alkotmánymódosításnak estek neki.
Pogány Judit szintén 1990-ben lett önkormányzati képviselő, a Fidesz és az SZDSZ közös jelöltjeként. A Kaposváron dramaturgként dolgozó Eörsi István óvta őt a politikától, mondván, a színész elássa magát, ha politizál – mégis vonzotta az illegális szervezet a nyolcvanas években. Pogány Judit szamizdatokat terjesztett ismerősök között, és amint hivatalosan megalakult az SZDSZ, be is lépett – mesélt erről a 168 órának. Pogány azzal a meggondolással vállalta az önkormányzati posztot, hogy kellett egy ember, aki a színháznak jelzi, ha veszélyben a költségvetés, és ismeri a vezetői elképzeléseket. Moór Marianna szintén az önkormányzatban, méghozzá a fővárosiban tevékenykedett (MSZP-s színekben), a kulturális bizottság tagjaként vállalt aktív szerepet.
A rendszerváltás után az SZDSZ listáin jelképes helyekre került több ismert művész is. Ők így fejezték ki szimpátiájukat, de aktív politizálásban nem feltétlenül gondolkodtak. Egyszer a 168 órában Bányai György össze is gyűjtötte a névsort: így járt el például Ascher Tamás, Bereményi Géza, Fischer Iván, Gothár Péter, Jancsó Miklós, Kerényi Miklós Gábor, Kulka János, Makk Károly. Többen indultak egyéni jelöltként is ilyen-olyan listákon, de nem nyertek országgyűlési mandátumot.
Furcsa helyzetet produkált például Eperjes Károly, aki 1994-ben, a Fidesz iránti segítő szándékból jelöltette magát az országos listán, egészen előkelő helyen. Bejutott a Parlamentbe, de pár hónap múlva lemondott mandátumáról, a színpadot választotta, bár a Fidesz-vezetéshez meglehetősen közel áll most is.
Kisebb falvak polgármesteri posztját is örömmel vállalta egy-egy művész. A rendszerváltás utáni első ciklusban Pécsen játszott Moravetz Levente, akit a szomszédos Szentkatalin település lakói kértek fel Szentkatalin, Karácodfa és Képespuszta vezetőjének. Később még jelentősebb posztot kapott a színész-rendező: Görgey Gábor kultuszminisztersége időjén lett vezető főtanácsadó – kabinetfőnöki feladatkörrel. 2006-tól irányította az őrségi kistelepülést, Magyarföldet Rátóti Zoltán. A pozícióról egyéb elfoglaltságai miatt 2011 szeptemberében mondott le, mivel nem sokkal előtte ő lett a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója.
Sunyovszky Szilvia, aki korábban a pozsonyi Magyar Intézetet vezette, a Fidesz elnöki tanácsosa volt 2003-2005-ig, Márton András meg először Los Angeles-i főkonzulként, majd a New York-i Magyar Intézet igazgatójaként kapott posztot, és a Magyar Demokrata Néppárt színeiben a pécsi közgyűlésbe is bekerült.
Most is a Parlamentben ül az operaénekes Gulyás Dénes, aki 2006 óta a Fidesz politikusa. A debreceni Dánielfy Zsolt meg 1990–1994 között, majd 1998 óta fideszes önkormányzati képviselő, a városi közgyűlés kulturális bizottságának tagja, 2006-tól pedig alelnöke.
S ha már Pécsi Ildikóval kezdtük, vele is fejezzük be a cikket: ő 1994-ben Pető Ivánnal szemben nyerte el a képviselői mandátumot. Része volt abban, hogy visszaállították az Érdemes és Kiváló Művész címet. És ő harcolta ki a korkedvezményes szakmai nyugdíjat a színészeknek, amely épp 2012. január 1-jétől szűnt meg, mondván, ilyen lehetőség nincs az EU-ban.
