"Anya, te nyertél!" - Alice Munro és a novellaműfaj becsülete
A minél dúsabb családregények és egyéb regényfolyamok korában, melyek farvizére a legtöbb hazai kiadó is felfekszik, most egy igazán „irodalmi” döntést üdvözölhetünk. A novellista (egy ideig) nem az a szerző lesz, aki képtelen regényt írni, hanem az, aki rövid történeteivel, „kis emberek nagy érzéseivel” is képes eljutni a csúcsra. A díj bejelentése után készült rövid interjúban Peter Englund, a Nobel-bizottság titkára elmondta, hogy bár Munro rövid történeteket ír, mégis hihetetlenül pontosan tudja bemutatni az emberek közötti kapcsolatokat, anélkül, hogy ítélkezne felettük. Úgy, ahogy azt más csak regényekben lenne képes.
De nem csupán a műfaj kitüntetése az idei Nobel, hanem a női irodalomé is. Hiszen olyan intimitással és érzékenységgel beszél Munro a nők életéről, hogy az a „férfi”, mainstream irodalomban nem csupán érvényes, de sikeres is marad. A kanadai írónő különben a 13. nő a Nobel-díj hosszú listáján, így egyelőre csak kozmetikázni tud a kissé eltolódott arányokon. Utólag viszont azoknak volt igazuk, akik a találgatások során finoman jelezték, hogy 2009 óta (akkor Herta Müllert díjazták) nem ismertek el női szerzőt, és ’93 óta nem került Észak-Amerikába az elismerés. Igaz, jobbára amerikai szerzőre és nem kanadaira tippeltek. Így lett tehát az idei díj egyszerre földrajzilag és esztétikailag is majdhogynem támadhatatlan. E tekintetben elég csak Jonathan Franzen szavait felidézni, aki nemrég a Magyar Narancsnak nyilatkozott az írónőről: „És ha Észak-Amerikáról beszélünk, akkor Alice Munrót, a világ legnagyobb novellistáját is meg kell említenem. Nálam ő a befutó a legnagyobb kortárs észak-amerikai író címére.”
Persze Alice Munro eddig sem a völgyben botorkált. Az 1931-ben, az Ontario tartományban lévő Winghamben született írónő szinte minden fontos elismerést begyűjtött már a legelcsépeltebbektől a legnívósabbakig. A kritikusok ugyanis a kanadai Csehovként emlegetik, miközben vitrinében őrzi már az Egyesült Államok Országos Könyvkritikusi Körének díját, a rangos Giller Prize-t is, és 2009-ben megkapta a Man Booker Nemzetközi Díjat, megelőzve a szoknyás Csehovként emlegetett Ljudmila Ulickaját vagy a már szintén Nobel-díjas Mario Vargas Llosát. Emellett, és azért ez sem mellékes, széles olvasóközönség kedveli a műveit. A népszerű olvasóblogon, a moly.hu-n így írt ppeva az egyik legnépszerűbb művéről, az Egy jóravaló nő szerelméről: „erőteljes, visszafogottan szenvedélyes novellák. Mindegyik mintha egy regény volna, sűrítve, tömörítve. Még a múlt is megváltozik, nem csak az emlékek. Igen, tulajdonképpen tényleg a szerelemről szólnak. De nem cukormázas-lányszobás olvasmány.”
Itthon a Park kiadó gondozásában jelent meg többek között az Asszonyok, lányok élete, a Szeret, nem szeret, illetve legutóbb a Mennyi boldogság! Az már a címekből is kiderül, hogy mi a fő csapásiránya Munro írói világának, melyre már Hollywood is fogékonynak bizonyult. A Szeret, nem szeret címmel megjelent kötet egyik novellájából ugyanis nagy sikerű film készült Sarah Polley rendezésében. A 2007-ben bemutatott Egyre távolabb című Alzheimer-drámát két Oscar-jelöléssel és a legjobb színésznőnek (Julie Christie) járó Golden Globe-díjjal jutalmazták.
Alice Ann Munro már tinédzserkorában eldöntötte, írónő lesz. Első novellája egyetemista korában jelent meg 1950-ben. Iskolai évei alatt pincérként és könyvtári kisegítőként is dolgozott, de az is előfordult, hogy nyári idénymunkaként dohányt szedett a földeken, mutatja be az írót hazai kiadója. A szárnyait bontogató szerző két év után otthagyta az egyetemet, és hozzáment James Munróhoz, akivel Vancouverben alapítottak családot. Három lánya született. Második gyermekét még egynapos korában elvesztette. 1963-ban férjével és két lányával a kanadai Victoriába költöztek, ahol Munro’s Books néven nyitottak egy könyvesboltot, mely a mai napig nyitva áll az olvasók előtt. Munro néhány évvel később elvált férjétől, és visszatért egykori egyetemének (University of Western Ohio) berkeibe, ahol zavartalan körülmények között dolgozhatott a művein. 1976-ban újra férjhez ment a geográfus Gerald Fremlinhez. A Nobel-díj odaítélésének napján a lánya hívta fel azzal a mondattal, amely minden írónő álma: Anya, te nyertél!
A díj egyébként épp idejében jut el hozzá. Nem is olyan régen adott interjújában már a visszavonulásról beszélt. „Nem mintha nem szeretnék írni, de azt hiszem, olyan fázisba értem, amikor az ember elkezd kicsit másként gondolkodni az életről. És talán, ha valaki az én koromban jár, nem kíván annyira egyedül lenni, mint amennyire az egy író számára szükséges.” Pedig legutóbbi, tavaly megjelent Dear Life című kötete sem kerülte el a kritikusok figyelmét, megkapta érte az igen rangos Trillium Book Awardot.
A kortárs novella mestereként méltatott írónő hagyományosan december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján veheti majd át a díjat és a vele járó nyolcmillió koronát (272,3 millió forint) Stockholmban. Az irodalmi Nobel-díjat az idén a 106. alkalommal osztotta ki a Svéd Akadémia. Ami pedig a díjazottak anyanyelvi rangsorát illeti, legtöbben angolul (26), utána 13-13-an franciául, illetve németül, 11-en spanyolul írták meg műveiket. Svéd író hétszer, olasz hatszor, orosz pedig ötször részesült az elismerésben.
Nem könnyű feladat, de igen élvezetes
"Nagyon örülök, tudom, hogy évek óta esélyesnek tartották" - mondta Mesterházi Mónika, Alice Munro magyar fordítója az MTI-nek annak kapcsán, hogy a kanadai írónőnek ítélte oda a 2013. évi irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia. A fordító felidézte, hogy a 2000-es évek közepén kereste meg a Park Kiadó Munro egy novelláskötetével. "Azelőtt csak a nevét ismertem" - árulta el Mesterházi Mónika.
"Sűrű mondatokat ír, minden fontos, a megfigyelés sokszor a narrátor tudatán keresztül ér el az olvasóhoz. Gyakran egy-egy esetlegesnek tűnő helyzetből indulnak el a történetek, a kései novellákban gyakori a több évtizedes feedback is. A legjobb novelláinak különös katarzisa van" - méltatta a kanadai író munkáit a fordító.
Megjegyezte, hogy Munro a hétköznapi pillanatokat ragadja meg írásaiban. "Hogy mi válik a hétköznapi élet kitüntetett pillanatává, azt épp az írói döntés határozza meg. Egy novellában, ahol nincs hely magyarázkodásra, az esetleges pillanatban is benne lehet az egész személyiség, a jó és rossz döntéseivel, sorsával" - hangsúlyozta.
A női élet, döntések, lehetőségek, felelősség vagy felelőtlenség, megöregedett hippik, anya-lány kapcsolat, házasság, gyász, öregség - sorolta Alice Munro kedvelt témáit, hozzátéve, hogy nem ez határozza meg az írónő írásművészetét. "Ezek csak a témák. A döntő a megírás" - mutatott rá.
Arra a kérdésre, hogy milyen Munro szövegeit fordítani, Mesterházi Mónika elmondta, hogy nem könnyű feladat, de igen élvezetes. "Ritkán ír párbeszédet, gyakoriak a leírások, a fordítónak épp fordítva lenne könnyű. Mégis érezni, hogy minden a helyén van. Legnehezebb az Egy jóravaló nő szerelme című kötet címadó novellájának tudatfolyamos fejezete volt, ugyanakkor talán azt élveztem a legjobban" - idézte fel a munkát, hozzátéve, hogy nem mindegyik Munro-kötet fűződik a nevéhez, a Szeret, nem szeret... című, kilenc történetet tartalmazó könyvet Borbás Mária fordította.
Mesterházi Mónika az életműből kiemelte az Asszonyok, lányok élete című kötetet, amelyet "lazán fűzött novellák soraként" jellemzett. Hozzátette, ezt a könyvet gyakran "az írónő fiatalkori önarcképeként" is emlegetik Joyce nyomán. "A magyarul megjelent kötetekből legszívesebben az Egy jóravaló nő szerelmét emelném ki, vagy a Csend, vétkek, szenvedély-t" - tette hozzá.
